Azt mondják, hogy a pornóipar lehúzhatja a redőnyt, mert a az internet teljesen tönkre tette. Ez csak részben igaz, mert a jól megrendezett, igényes kivitelű filmekre biztosan sokáig igény lesz, de tény, hogy azok, akik a technikailag kezdetlegesebb filmekkel is megelégszenek, nem fognak elmenni az amúgy jelentősen megcsappant számú videotékákba, hogy az esti kikapcsolódásukhoz szükséges látnivalót beszerezzék. Ehelyett leülnek a számítógép elé, felmennek az internetre, és a számtalan ingyen nézhető pornós honlapra csatlakozva, nézhetik az úgynevezett home vagyis házilagosan készített filmeket.
Érdekes, hogy mennyire másként gondolkodnak manapság az emberek a szexről, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Egyre többen bátran fel merik vállalni a testüket, a legtitkosabb magánéleti jeleneteiket is úgy, hogy felveszik videóra, és feltöltik valamelyik oldalra. Onnan aztán átveszik mások is, és ellenőrizhetetlenül önálló életre kelnek a világhálón.
A fiatalok vagy akár az idősebbek bele sem gondolnak abba, hogy amit ma jó poénnak és bátor tettnek képzelnek, pár év múlva az életüket teheti tönkre. Ezek a filmecskék akár évszázadokra is nyomot hagynak róluk, és még az ükunokák is láthatják, hogy őseik mit műveltek az ágyban. Ez nem lenne baj, de ma már látható a hátulütője is.
Amikor évekkel ezelőtt egy főiskolás jó bulinak tartja, hogy a szeretkezős videóját kiadja a kezéből, egyáltalán nem számít arra, hogy amikor kitűnő tanárként már évek óta egy iskolában dolgozik, valamelyik diákja az interneten kalandozva beletrafál ebbe a felvételbe. Naná, hogy ezt a nem tartja titokban, hanem azonnal szól a haverjainak, és beindul a láncreakció. Pár nap múlva már az egész iskola arról beszél, hogy látta a tanárnőt meztelenül maszturbálni, vagy a kedvesével szeretkezni. Lehet, hogy pár évtized múlva, erre majd azt mondják az utódaink, hogy na és, de most még az erkölcsi megítélés szerint ez a „pfuj” vagy a „na,dekérem!” kategóriába tartozik.
Azt mondják a prűd anyukák, apukák, és talán a kollégák is, hogy micsoda erkölcstelenség történt, miközben ha a szüleik nem művelték volna ugyanezt, most nem lenne lehetőségük megszólni a dolgot. A lufi egyre csak dagad. és dagad, és ahelyett, hogy valaki még az elején gyorsan kiszúrná, mindenki fúj még bele egy tüdőnyit.
Nem a szülőre haragszanak, aki engedi, hogy a gyermeke ilyen oldalakat nézegessen, hanem a tanárnőre. És kikiáltják erkölcstelennek, aki alkalmatlan a lurkók nevelésére. Pedig lehet, hogy a dolog egyszeriben megoldódna, ha inkább felkérnék, hogy tartsa meg ő a szexuális felvilágosító órákat. Tőle biztosan el lehetne várni, hogy ne a bibéknél és a porzóknál kezdje, hanem konkrétan elmondaná, hogy mit és hova kell tenni, és főleg hogyan, azért, hogy a másik is élvezze a szexet. A tanár nénik, a tanár bácsik, az apukák és az anyukák, és persze a gyerekek titokban újra és újra megnézik ezt a szörnyű pedagógust, aki szeretkezni mert a barátjával. Még az is lehet, hogy annak idején pénzt kapott a felvételért, amire azért volt szüksége, hogy a tanulmányait folytathassa. Nem inkább azokat kéne szép finoman megszólni, akik ilyen helyzetbe kényszerítenek egyetemistákat, hogy testüket kelljen eladni a továbblépéshez?