Ismerkedjünk meg egyfajta megközelítéssel, amely pusztán egyetlen okra vezeti vissza a férfiak és a nők viselkedését. Az ilyen okfejtések nagy hibája, hogy soha nem lehet csupán egy okot kiválasztani, hiszen az élet, és mi emberek ennél jóval bonyolultabbak vagyunk. Ám egy játékos gondolatmenet erejéig érdemes fontolóra venni ezt a lehetőséget is:

A nők számára adott az a biológiai lehetőség, hogy gyermeket hozzanak a világra. Ha nem futnak be meseszerű pályát, ha nem érnek el óriási teljesítményeket, akkor is képesek maradandót alkotni azzal, hogy szülnek legalább egy gyereket. Sok nőt egy életre kielégít a tudat, hogy teste által egy élet született, egy kézzel fogható „termék”, ami élete végéig büszkeséggel tölti el.

A férfiaknak a genetika nem adta meg ezt az alkotó lehetőséget. Ezért van bizonyítási kényszerük. Vágynak arra, hogy alkossanak, házat építsenek, vegyenek szuper járgányokat. Ezért fontos számukra a karrier létráján való egyre feljebb kapaszkodás. Minél több pénzt keresve próbálják kompenzálni eme hiányosságukat.

A karrier és a pénzfelhalmozás nem sikerül minden hímneműnek. Aki az anyagi körből kimarad, az általában valamilyen férfias hobbi után néz, vagy jobb híján ezermesterkedni kezd a ház körül. Ők azok, akik fantasztikus szerszámosládát birtokolnak, vagy pedáns barkács sarkot alakítanak ki a garázs sarkában. Sajnos akadnak olyanok is, akiket a gyalupad nem hoz lázba. Ők a kényszeres szexuális teljesítményt hajszolják. Szerencsés esetben agglegényként, de bizonyára ismerős a feleségét lépten-nyomon megcsaló, léha férfi is.

Azokat a kevésbé szerencséseket, akiknek a fenti lehetőségekből egyet sem sikerült megkaparintaniuk, megtaláljuk a játéktermekben, a kártyaasztaloknál, és természetesen a kocsmapultnál könyökölni egy emberöltőn keresztül.

Természetesen nem a havi ciklusok kellemetlen napjairól álmodoznak, nem a szülési fájdalmak átélésére vágynak. Nem is tudatosul bennük ez a hiány, mégis egyes pszichológusok a nők biológiai kreativitásának lehetőségére vezetik vissza a férfiak tudat alatti erős versengő attitűdjét, becsvágyát, illetve a pótcselekvéseiket.

Manapság persze mindez már sokat változott. A nők a szülésen, az anyaságon és az otthonteremtésen kívül más sikerre is vágynak, ambícióik vannak, és a külvilág felőli elismerés majd’ olyan fontos számukra, mint egy elégedetten ölelő babakéz, vagy egy könnyes arcocska mosolyra fakasztása. Minek köszönhető mindez? Miért akarunk mi nők, mégis egyre inkább a férfiakhoz hasonlítani?