Valószínűleg már megint az a fránya biológia tehet róla!

Mint azt már sok témában, sok helyen elmondták, sajnos akármennyire is szofisztikáltan ment végbe az evolúció, az ember - még ha el is nyomja - alapjában véve ösztönlény, ami révén már kapásból hendikeppel indulunk, mivel bizonyos elemek már csírájában a DNS spirálunkra vannak kódolva. Ilyen a bogyószedés - mamut lövés kérdéskör is. Az ősasszonyok korában a nő feladata abban merült ki, hogy mindenben kiszolgálja a törzs férfitagjainak igényét, manapság ezt úgy mondanánk, hogy mosott-főzött-takarított. Cserébe a férfi egészséges gyermekeket nemzett, távol tartotta a betolakodókat - legyen az állati vagy emberi eredetű -, és biztosította a mindennapi betevőt. Ez relatíve elég jól is működött így, boldog békeidők voltak, sőt, esténként még bulit is tartottak a tábortűz körül…

Akkor meg?!

Hiába, a Micsoda nő! óta tudjuk, hogy az ember mindig többet akar, így ki kellett építeni egy jól szervezett társadalmat, ahol keretek közé szorították a törzsi szerveződést (a.k.a. politikát), a társadalmat, a vallást, a szerelmet, a hétköznapokat. Így születése pillanatában mindenki megkapta az életre szóló forgatókönyvét, amiben dogmatikusan meg volt fogalmazva, hogy mi a jó és mi a rossz. Elkezdtük sztereotipizálni a világot, önmagunkat, másokat. Hosszú évezredek alatt idolokat és ideálokat alakítottunk ki, melyeknek egyre élesebb kontúrt adtunk, csak hogy tudjuk, kinek hol a helye. Így a különbözőség jegyében kialakítottuk az egyes férfi és női típusokat nehogy már mindenki ugyanolyan legyen! The boy next door, a szenzitív lelkű, az intelligens, a jól szituált, a kőmacsó, az altersrác, a bad boy.

Milyen is az?

Igen ám, de mitől rossz fiú a bad boy. Nincs olyan sorozat, amelyben ne taglalnák végig ezt a kérdéskört, a Dallas-ban ott volt Jockey, a Szívek Szállodájában ez már Jess. Általában szabad szellemű, sportos, és mindenképpen a lányok kedvence. Általános jellemzője, hogy a kemény külső, és a flegma modor majd’ minden esetben érző lelket takar - amikor nem, akkor már a kőmacsóról beszélünk! -, és csak annak van esélye eme álarc mögé látni, aki vagy nagyon kitartó vagy nagyon pszichológus.

Itt van a kutya elásva!

Nem egyszerű, mondhatnánk - és tényleg nem az. De akkor mitől oly’ vonzó ez a típus? Hát a kihívásért, mi másért?! Minden nőben ott van egy rejtett Terézanyu, akinek minden vágya, hogy megszelídítsen egy rókát, aki majd örökké az övé lesz, és elmondhatja: miattam változott meg. Nincs is annál erősebb bizonyíték arra, hogy valaki igazán szereti a másikat, mint hogy saját magát megerőszakolva feladja azokat a védekező mechanizmusait, amikről az egész világ - köztük ő is - tudja, hogy helytelenek, mert csak magányt és meg nem értettséget szülnek…