Ez a nap már nagyon sok volt neki! Akármibe belekezdett, az balul ütött ki, folyamatosan mindent elejtett, bekerült a fehérneműk közé valami piros holmi a mosógépbe, és most minden rózsaszínben pompázik, a kedvenc csipkés melltartója is. Egyébként meg ballábbal kelt fel, és ráadásul egy órán belül már másodszor rúgott bele véletlenül a fotelba. Nem tudta tovább türtőzteni magát. Elborította az agyát a lila köd.

Bárkivel előfordulhat, még a legnyugodtabb emberrel is, hogy egyszer csak betelik a pohár, a sok idegeskedést és stresszt muszáj kiadnia magából. Ilyenkor nem nézi, hogy kit bánt meg, egyszerűen robban. Ez a „nem rád haragszom, de inkább hagyj most békén”- effektus.

Természetesen nem helyes dolog a családon, a barátokon, szomszédon, vagy a kutyán, a macskán levezetni a belső feszültséget, de amikor elszakad a cérna az ember nem feltétlenül tudja uralni az indulatokat, elveszti a fejét. Érdemes ilyenkor ezt mondani: nem veled van a baj, de piszkosul dühös vagyok, inkább hagyj magamra!

Szerencsére a legtöbb ember ért a „szép” szóból és ilyenkor eloldalog, várva az alkalmas pillanatot, amikor megkérdezheti végre, mi a fene bajunk van. Sokkal rosszabbul járnak azok a hozzátartozóink, akik minden áron segíteni akarnak – csupa jó szándékból – és neki állnak faggatózni, nyugtatgatni, hogy meséljük el, majd ők segítenek megoldani a problémákat. Nem veszik észre, hogy minden egyes szó, amit kimondanak, csak olaj a tűzre, és bár nem akar velük kiabálni az ember, de végül csak azt fogják elérni. Bár vessenek magukra, mi szóltunk!

Egyén függő, hogy mennyi ideig tart egy-egy ilyen „dühroham”, de ajánlatos ebben esetben félrevonulni egy csöndes sarokba, elkortyolgatni egy csésze teát – bár a teafőzés még tehet rá egy lapáttal, ha éppen sikerül a citromlevet szétlocsolni, esetleg felborítani a bögrét -, a dohányosok pedig valószínűleg elkezdenek füstölögni.

A lényeg, hogy ne hergeljük tovább magunkat, először is azért, mert az idegeskedés soha semmit nem old meg, sőt általában még több galibát okoz, másodszor pedig azért, mert akkor soha az életben nem nyugszunk meg, ha újra és újra felhúzzuk magunkat. Tegyünk be valami olyan zenét, amit nagyon szeretünk, vagy vegyünk a kezünkbe egy könyvet, hátha sikerül elterelni a gondolatainkat.

Később aztán, amikor megnyugodtunk, kérjünk szépen bocsánatot mindenkitől, akinek leordítottuk a fejét. Higgadtan amúgy is sokkal könnyebb megoldani a problémákat, mint zabosan.