A kiállításon látható edények II. Philippos és Nagy Sándor korának (Kr.e. 4. század második fele) egyik leghíresebb és leggazdagabb leletegyütteséből származnak. Az észak-görögországi Thesszaloniki közelében, Derveninél 1962-ben feltárt sír többmint száz tárgyat rejtett, köztük a manapság csak ’derveni kratérként’ ismert, mintegy egy méter magas pompás, domborműves díszítésű bronzedényt. Ez Dionysost, a bor istenét ábrázolja követői társaságában. Az eredetileg bor és víz vegyítésére használt edénybe egy férfi és egy nő hamvait temették.

A bronzedények különleges összetételű ötvözetből készültek, amellyel készítőik az arany színét utánozták. Az amphora egy ritka, fedeles típusba tartozik. Talán régóta a család birtokában lehetett, ugyanis a temetkezésnél jóval korábban, a Kr. e. 5. század végén készült. Valószínűleg drága, még keveretlen bort tartottak benne. A kalathos-situla, ‘kosár-vödör, feltehetően a bor és a víz összekeverésére szolgált. Az oinochoé – ‘bortöltő’, azaz boroskancsó – szintén a lakoma fontos kelléke volt. A kiállításon látható típust lóhere alakú kiöntő és akanthus szárához hasonló fül jellemzi. A fül alatti maszk Pánt ábrázolja.

Az ezüst edények drága asztali készlethez tartoztak. A kalyx  a virágkehelyről kapta a nevét. Kívül aranyozott növényi motívumok díszítik, belsejében pedig domborított Gorgófő látható. Amint a lakomázó az utolsó kortyot is kiitta, ezzel az ijesztő mitológiai lénnyel kellett szembenéznie.

A két magas ívű füllel ellátott ezüst kantharos gyakori serleg-típus, amelynek bronz és kerámia változatait gyakran temették a sírokba Makedóniában. Az együttest két ‘konyhai eszköz’ teszi teljessé. A merőkanál a bor kimérésére szolgált, a szűrőt pedig akkor használták, amikor az italt a serlegekbe merték.

Az ókori makedónok borivási szokásai irodalmi források, sírfestmények és a sírokba helyezett tárgyak alapján jól rekonstruálható. A férfiak estefelé gyűltek össze, vendéglátójuknak bort vittek ajándékba. A résztvevők kezet mostak, fejüket koszorúval ékesítették, és kényelembe helyezkedtek a hímzett párnákon. Szolgálók vitték körbe az étellel megrakott hordozható asztalokat. Ezután ínyencségek és édességek következtek, majd megkezdődött a symposion. A bort nagyméretű edényben, a kratérban hozták be a terembe. Elnevezése a görög ‘keverni’ igéből származik, a bort ugyanis rendszerint vízzel hígították. Az ‘együtt-ivás’ kezdetén italáldozatot mutattak be az isteneknek, elsősorban Dionysosnak: a nedű néhány cseppjét egy tálból a padlóra vagy a földre hintették. Az este könnyed iszogatással, történet-meséléssel, lant- és fuvolazenével telt, a résztvevőket táncosnők is szórakoztatták. Parázs viták folytak politikáról, szerelemről, életről és halálról, az istenek és az emberek természetéről.