Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
„Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász (…) Az élet jól megfontolt, de biztos lépéseket kíván. (…) Az ember külsője és belsője közt természetes viszony van; s ha valakiről ítélni akarsz: mindkettőre figyelmezned kell. (…) A sokaságért híven munkálj, de ítéletével ne törődjél. Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. (…) Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé. Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest. Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek. Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.”
Átlagmagyar – Mikulás nagybácsi átlagmagyar Krampusz unokaöccséhez (kellék: két üvegsör):
„Egészségünkre! Most szedjed össze magad, és figyelj rám. Ha ezen a macskajancsi játékon túlleszünk, elmegyünk az ügyvédhez, és aláírjuk ezt a szerződést. Tök jó az egész, persze van benne stikli, persze, hogy van, de nem lóg ki, a hosszú paraszt lába a pokróc alól… Ma minálunk kishaver, jól véssed be, nem megy stikli nélkül semmi… aki nem firnyákol, aki nem kamuzik egy hangyányit legalább, az hülye, az beledöglik. Dögöljön is bele! Vetted? Na jó. Egészségünkre!
Viszont nem akárhogyan. Most kapjad össze az eszed: koncentrálálj bazze! Csal, meg umbuldázik az ember, de tudja. Érted? Tudja! Tudsz követni? Kitalálja, kiagyalja, mit, hogyan, merre és mennyit… nem többet, mert az bukás. Ez világos, mint a nap. Törvény, kiskapu, aztán megint törvény, megint kiskapu, lenyúlás, levajazás… minálunk ez az olaj, nélküle az egész bagázs, ha úgy tetszik, a társadalom, beszarik. De nem ez a lényeg. Most figyeljél, de nagyon! Most nyomom a frankót! Egészségünkre!
Csibészek vagyunk, mint mindenki, de nem hisszük el, mint majdnem mindenki. Az, aki elhisz, hogy a zsiványsága nem zsiványság, elveszett ember. Az mentálisan padlón van. Ha te eztet a szerződést úgy veszed, ahogy van, igazságnak, meg mit tudom én, milyen hótjónak, akkor te fiam, nem lúzer vagy, hanem agybeteg. Más a csalás, más annak a hite… Látom b… meg, semmit sem értesz. Egészségünkre!
Figyeljél, adok még egy sanszot. Kurva mélyre ások… az erkölcs meg a morál, mindegy is, most nem eszme, ideológia, úgysem veszed, szóval ez az egész katyvasz szétmállott. Korrupt itten mindenki. Mi is. Mi viszont tudjuk, és nem drámázunk. Gazfickók vagyunk, de nem áltatjuk magunkat… Esztet véssed az agyadba!
Na, ennyi. Ha ennyiből nem okultál, sajnálom… ha mégis, akkor élni fogsz! Egészségünkre!”
