Parajelenségek 2.

2009. 01. 13.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Azok, akik valóban hisznek abban, hogy a tudatunkkal lehet tárgyakat mozgatni, azoknak nem kellenek kellékek. A jelenség neve pszichokinézis, a kifejezést Henry Holt kreálta 1914-ben, és barátja, J. B. Rhine parapszichológus nyomán került be jobban a köztudatba. A pszichokinézissel kapcsolatos beszámolók a tárgyak mentális erőkkel való mozgatása mellett leggyakrabban azok lebegtetéséről szólnak. 

A számtalan közszájon forgó anekdota és történet mellett a jelenség létezésének máig nincs tudományos bizonyítéka. Esetek, amelyekről beszámolnak, viszont annál több. Gondoljunk csak David Copperfieldre. A híres bűvész lebegett már magától, lebegett zárt üvegkalickában, lebegtetett papírcsomót – vagy a zsebéből egy hirtelen mozdulattal előhúzott zsebkendőt. Persze ő bűvész, mind tudjuk, hogy ez csak trükk. De elég meggyőzően csinálja. Sőt tanácsokat is találhatunk, hogyan kell láthatatlan szálat varázsolni a harisnyából, amivel aztán mi is lebegtethetünk.

Csalás – bűvészkedés – nélkül a tárgylebegtetés nem más, mint a gondolatunkkal, fizikai vagy szellemi energiával való tárgymozgatás – állítják a hívők. Sokan azt mondják, csak hinni kell benne és kész. Mint ahogy bármely más megmagyarázhatatlan jelenségben. 

Felejtsük el a kutatást. Egyszerűen higgyük el, hogy létezik. Uri Geller azt mondja, képes kanalat hajlítani, és pusztán a gondolatainak erejével megállítani egy órát. Mások azt állítják, hogy képesek tollakat keresztülgurítani az asztalon, egyedül az akaratukat használva.

A pszihokinézissel foglalkozók azt állítják, a fogalom nem meríti ki pusztán a tárgylebegtetést. Mert ide a tarozik a makro-pszichokinézis és a mikro-pszichokinézis. A makro kifejezést olyan esetekre alkalmazzák, melyekben a szabad szemmel történő megfigyelés pszichokinézisre utal. Ide sorolják többek között a szemmel látható tárgyak – például bútordarabok – mozgatását, lebegtetését, a fémhajlítást, a poltergeist eseteket és általában véve a szokványos érzékszerveinkkel érzékelhető események befolyásolását.

A mikro megnevezést használják azokra az esetekre, melyekben műszerekre és/vagy statisztikai elemzésre van szükség annak megállapításához, hogy pszichokinézis történt-e. Erre nyújt példát a mikroelektronikai eszközök vagy véletlenszám-generátorok befolyásolása.

De az vajon tényleg lehetséges, hogy mozgassunk is tárgyakat? Vagy képesek legyünk befolyásolni dolgokat? Mint az az ember, aki egyszer felkereste J. B Rhine-t, a tudóst, hogy képessé váljon a szerencsejátékban tetszése szerinti számkombinációt, vagy számokat kihozni kockavetésnél. S ha így lenne, akkor nem kellene mindenkinek milliomosnak lenni? Vagy lebegve közlekednünk, esetleg boltba se kellene járni, hisz idelebegtetjük a tárgyakat? Miért nincsenek olyan történetek, amelyek ilyen eseteket írnak le azokról, akik állítólag képesek pszichokinézisre? Lehet, hogy csak tényleg mese az egész? Kapcsolódó anyagok:

$$2090$$

$$2331$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top