Freud szerint anya és fia között olyan erős biológiai kötelék van, hogy, ha megjelenik az életükben a „másik nő”, sokan tényleg riválisként kezelik. Még erőteljesebben érzékelhető a jelenség az olyan fiús mamák esetében, akiknek saját életükben párkapcsolati, magánéleti problémái vannak. Valóban nehéz, ilyen handicappel indítani egy kapcsolatot, amelynek elvártan minimum barátivá kéne válnia. Azonban a fiatal feleségnek sem könnyű, hiszen ő meg bekerül egy naprendszerbe – amelynek már megvan a napja.
Ráadásul sok anyós talán szorongásait palástolandó, folyamatosan dicséri magát, ami menyére úgy hat, minta azt ismételgetné, „én úgyis jobb vagyok nálad!” Ami különösen rosszul esik, mert a fiatalasszonynak is van oka féltékenységre, pont a biológiai összetartozás miatt, és míg az anya helyzete ebből kifolyólag biztosnak mondható, egy feleségé mindig bizonytalan. A népmesékben is hányszor próbál megszabadulni különböző módszerekkel nem kívánt versenytársától az öreg királyné! De hiteles dokumentumok, fennmaradt kőtáblába vésett üzenetek is bizonyítják, hogy a törésvonal anyós és menye között több ezer éves múltra tekint vissza.
A problémák pedig csak mindkét oldalon fokozódnak az unokák születése után. A mai fiatal anyák gyakran egyszerre tanulnak, dolgoznak, gyereket nevelnek. Ezért sokszor fáradtak, stresszesek, úgy érzik, életük egyik területét sem képesek tökéletesen ellátni. De a legfájdalmasabb talán az, hogy egyéb feladataik miatt korán kimaradnak gyermekeik életéből, rossz érzés, hogy esetleg nem nekik mondja ki első szavát, nem ők látják először felülni…
A nagyi pedig kényeztet – bár jó esetben azért nem tudatosan –, ezzel oda döf, ahol a legjobban fáj, hogy még véletlenül se vehessük föl vele a versenyt. Neki most már a saját fia sem elég, az unoka(ák) szívét is bitorolni akarja. Egyre gyakoribbak a sértődések, hisztik mindkét oldalon. A férfi édesanyja általában azt is személye ellen elkövetett atrocitásnak éli meg, ha a fiatalasszony saját anyukáját hívja a gyerekekre vigyázni őhelyette. Pedig ez igazán nem szorul magyarázatra, hiszen saját édesanyja nem csak a gyerekekhez, őhozzá is jön. Mellette tud egy kicsit pihenni is, ha otthon marad, és ha el kell mennie, akkor biztos lehet benne, rengeteget segít a távollétében. Sokszor már arra kell felszólítani, hogy élvezze is az unokákkal töltött időt, ne csak dolgozzon körülöttük. Talán ilyen alkalmakkor próbálják pótolni az ő anya-gyerek kapcsolatuknak elveszett perceit is. Fölfoghatatlan egy meny számára, hogy ezt férje édesanyja miért nem érti meg, mikor neki vele ellentétben vannak tapasztalatai a másik oldalról…
Van esélye egyáltalán egy-egy új generációs „nőpárosnak” ennyi ellentéttel a háttérben, génjeiben hordozott évezredes félelmekkel a lelkében? Talán egy lehetőségük van: minden szituációban tudatosan beleélni magát a másik helyzetébe. Akkor fokozatosan kialakulhat, hogy együtt szeressék a családot, és ne versengjenek érte. Így biztosan nem érheti olyan arcon csapás a „hölgypáros” idősebb tagját, mely azt a reakciót váltaná ki belőle, „segítség anyós lettem”!
Kapcsolódó fórum:
$$f164$$
