Az ilyen csemetéknek az a fontos, hogy megfeleljenek azoknak az elvárásoknak, amiket a felnőttek támasztanak velük szemben. Legyen az a szülő, vagy a tanár, nekik az a lényeg, hogy a felnőtt meg legyen elégedve. Ilyenkor nem engedhetnek meg maguknak hibát, gyakran a 4/5-öd is elfogadhatatlan! Többféle motiváló tényező hozhatja ki belőlük a maximalizmust. Lehet ez egyrészről a szülő. A kiváló bizonyítvány elvárása nagy felelőséget ró a gyermekekre. Minden energiájukat a tanulásra kell fordítani, nem engedhető meg egy kis lazítás a többi gyerekkel az udvaron. Huzamosabb ideig, akár éveken keresztül folytatva ez oda vezethet, hogy a „strébernek” kikiáltott gyermekek nem tudnak beilleszkedni az osztály közösségébe úgy, ahogy azt kellene. Majd jön a cikizés, a kigúnyolás, a kiútálás.
Gyakori, hogy a tanár dicsérő szavai váltják ki az ellenszenvet a többi gyerekben. Főleg ha a gyerek szeret a tanár néni kedvében járni, versenyekre és egyéb megmérettetésekre elmenni. Ebben a korban nem a tanulás a legfontosabb a többségnek, és a jó jegyet szerző társuk kiváltja rosszallásukat. Azt pedig tudjuk jól, hogy a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. Akinek fontos a másik véleménye - és a stréber gyerek minden esetben az elismerésért dolgozik-, annak fontos lesz társai rosszalló megjegyzése is. Emellett a szülőnek való megfelelés hatalmas stresszt zúdít a gyermek nyakába. Félelem tölti el, ha egy 4-est kap, nem tudja hogyan fogja ezt otthon közölni. Fél a szülői retorziótól.
Kialakulhat olyan helyzet is, hogy a gyermek nem más kedvéért akar bizonyítani, hanem saját magáért. Ilyenkor semmi baj nem történik otthon, ha becsúszik egy rosszabb jegy, de saját maga ezt nem képes elfogadni, ezért még jobban hajtja a tanulást. A szülő áhítattal nézni, milyen szorgalmas a gyereke, hogy magától megcsinálja a háziját, szabadidejében nem lent a többi gyerekkel játszik, hanem olvas, vagy matekleckét készít. Sosem marad el a beadandókkal, sőt hetekkel hamarabb kész van vele, és akkor érzi jól magát, ha a kapott feladatokkal töltheti idejét. Pedáns a felszerelése, sosem hiányzik még egy ceruza sem a tolltartójából. Majd jön a kétségbeesés a szülői részről, mit tegyen, ha a gyerek valamit nem képes kiválóra csinálni, és összedőlőben van önértékelése? Hisz nem lehet neki megmagyarázni, hogy mindenkinek vannak határai, így neki is - és az elé táruló feladatok csak nehezebbek lesznek, nem lehet mindig tökéletes a végeredmény.
Legyen szó a szülői nyomásra vagy saját magáért tanuló gyerekekről, nagyon nehezen élik meg a csalódást, és veszik tudomásul a hibáikat. A tökéletességre törekvés elveszi minden energiájukat, nem marad idejük azoknak a társas kapcsolatoknak a kiépítésére, amelyek fontosak lesznek az iskolából kikerülve. Hisz évek múlva be kell illeszkedjenek a társadalomba, ennek megtanulásában pedig elengedhetetlen szerepet játszik az iskola. A maximalizmusra nevelés visszafelé is elsülhet. Hiába akarja a gyerek lehozni a csillagokat is az égről, szembe kell nézzen azzal, hogy határokkal rendelkezik, mint bárki más. Minél hamarabb tudatosodik ez benne, annál hamarabb tudja elfogadni magát olyannak, amilyen és képes lesz másnak is élni, nem csak a tanulásnak.
- Torma Tímea -
www.anyuci.hu
