Ha napfényről és napozásról van szó, szinte mindenki kívülről fújja, milyen óvintézkedésekre van szükség, hogy minimálisra csökkentse a bőrrák kockázatát. Rendjén is van ez, hiszen a túlzásba vitt napozás és szoláriumozás miatt ijesztően megnövekedetett az ilyen jellegű megbetegedések száma. A probléma pusztán annyi, hogy ebben is, mint minden másban, nagyon könnyű átesni a ló túloldalára. A túlzott óvintézkedések miatt ugyanis újból felütötte a fejét az angolkór és immáron népbetegségnek számít a D-vitamin-hiány.
A D-vitamin ugyanis fontos szerepet tölt be a szervezetünkben, így tartós hiánya egyebek mellett csontritkuláshoz, izomgyengeséghez, szív- és érrendszeri panaszokhoz, autoimmun betegségekhez és angolkórhoz vezet, emellett növeli több rákfajta kockázatát is. A problémát az jelenti, hogy a szükséges mennyiségnek csak csekély hányadát tudjuk különféle táplálékokkal, elsősorban tőkehalmájjal, tengeri halakkal, tejtermékekkel és tojással bevinni. A fennmaradó mennyiség UV-B sugárzás hatására termelődik a szervezetben. Pontosabban termelődne, hiszen mindenki tisztában van a napozás veszélyeivel, így amennyire tudja, kerüli a napfényt.
Az Egyesült Királyságban figyeltek fel arra, hogy több évtized után ismét megjelent az angolkór a gyerekek körében. A hivatalos adatok szerint ezer gyerekből egy szenved ebben a betegségben, és a 16 éven aluliak 70 százaléka D-vitamin-hiánnyal küzd. A riasztó adatokért több tényező is felelős. Egyrészt az egészségtelen, egyoldalú táplálkozás, másrészt pedig az (és ez a jelentősebb kiváltó ok), hogy a szülők túlzottan óvják gyerekeiket a napfénytől. Nem ritka, hogy csak alaposan bebugyolálva, a fedetlenül maradó testrészeket pedig 50 faktoros naptejjel bekenve engedik ki a házból a gyerekeket, így a szervezetüknek esélyük sincs, hogy D-vitamint termeljen.
Érdekes módon az egészségtelen táplálkozással és a túlzott napvédelemmel ugyanazokat a körülményeket teremtik meg, mint amik a 18-19. század nagyvárosaiban az angolkór tömeges elterjedéséhez vezettek. Ezekben a városokban ugyanis a szegénységben élő gyerekek kevés és rendszerint tápanyagokban szegény ételt vettek magukhoz, emellett pedig a füstös-poros levegő épp azokat a sugarakat szűrte ki, amik a D-vitamin keletkezéséhez szükségesek. Mivel a szigetország nagyvárosait érintette legnagyobb mértékben a probléma, angolkór néven vált ismertté. Lényege pedig annyi, hogy D-vitamin hiányában a csont alapvető alkotórészének számító kalcium és foszfor nem tud beépülni a csontokba, így azok elgörbülnek, vagy nagyon könnyen eltörnek. A 40-es évekre szinte teljesen eltűnt a betegség, ami annak köszönhető, hogy különféle élelmiszereket, elsősorban margarint és gabonaféléket dúsítottak D-vitaminnal.
Nemcsak a gyerekeknek okozhat egészségkárosodást, ha nem jutnak elegendő napfényhez: a D-vitamin-hiány ugyanis a felnőttek körében is egyre komolyabb probléma, és a fent említett betegségek kialakulásához vezet. Épp ezért azt javasolják az orvosok, hogy naponta 10-15 percet töltsön mindenki napfényben úgy, hogy közvetlenül érje a bőrét a napfény és fényvédő krémekkel se csökkentse a hatását. Ez ugyanis véleményük szerint az arany középutat jelenti: nem károsítja a bőrt, de a szükséges D-vitamin termelését is elősegíti.
