Úgy éreztem, ki kell beszélnem, írnom magamból, remélve azt, hogy az elmúlt két év után megkönnyebbülök, magamba szállok és átértékelem az életem: mit is értem el eddig és mit is mutathatok fel! Vannak emberek, akik az önpusztításba menekülnek ilyenkor. Gondolok itt alkoholra, drogokra jobb esetben az öngyógyításra. Én az utóbbit választottam. 

A cikkem közzétevése után minden nap elolvastam a véleményeteket, levontam magamra nézve a következtetéseket, és igyekeztem megjegyezni a kérdéseiteket, mert úgy gondolom, ha Ti megtiszteltetek azzal, hogy elolvastátok írásom és kinyilvánítottátok a véleményeteket, igyekszem válaszolni nektek.

Sokan kérdeztétek miért maradtam vele, és miért bocsátottam meg neki olyan sokszor? Egy kapcsolat mindig az érzelmekre és a bizalomra épül, hiszen ez az alapja. Véleményem szerint sokkal többet jelent a szeretet, mint a szerelem, mert ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, évek, a szerelem elmúlik, és a szeretet váltja fel. Ez velem is így történt. A való életben is szeretnek az emberek pletykálni, kibeszélni másokat és bolhából elefántot csinálni és ez a netes chates világban is így megy, csak durvábban! Aki egy kicsit is ismeri ezt a világot, érti, miről beszélek. Az életben sem adok a pletykákra, sőt meg sem szoktam őket hallgatni. 

Mivel nem voltam biztos benne, hogy Ildi megcsal, csak feltételezéseim voltak, így neki hittem, és nem másoknak, hiszen ő a párom volt! Miután csak a feltételezéseim maradtak, amik nem tények így elkezdtem utána járni a dolgoknak. Két évembe telt, mire a feltételezések tények lettek.

Kíméletlenül kifejezve: van a buta csaló és van az okos csaló, mint ahogy van az okos ember és van a naiv buta ember. Ildire és rám az utóbbi kettő igaz: okosabb volt, mint én!

Igen, és igaza van annak a komment írónak, aki azt írta, hogy részben magamnak köszönhetem! Mint ahogy annak is, aki azt írta, hogy csak az egyik felet hallgattuk meg! Nem vagyok tökéletes ember, nekem is vannak hibáim, mint ahogy mindenki másnak. De nem is az volt a cél, hogy lejárassam Ildikót mások előtt, hiszen akkor leírtam volna a tejes nevét a cikkemben, hogy mindenki felismerje, mert ő is Donna tag. Az volt a célom, hogy elsősorban magam hozzam rendbe emberileg, lelkileg. Másodsorban, hogy hozzám hasonló emberek ne essenek ugyan abba a hibába, mindegy hogy fiú vagy lány az illető. 

Kérdeztétek az is, miért nincsen saját lakásom ennyi idősen? Ennek egyszerű oka van: nem egy tehetős családból származom, aki mögött ott állnak a szülők és a segge alá raknak egy házat, autót. Édesanyám tisztességgel, becsülettel felnevelt engem és a testvéreimet is. Nem túlzom, ha azt írom, hogy feláldozta az egészségét értünk. Felnőttként az volt a minimum, hogy segítsem én is, aminek egy darabig eleget is tettem. Majd jól „cserbe hagytam” de csak így volt lehetőségem a fizetésemből megélni, családot eltartani és még spórolni is éveken keresztül egy lakásra. 

Joggal kérdeznék miért nem vettem fel hitelt? Az építőiparban tevékenykedem, ami köztudott, szezonális munka: van, hogy télen hetekig, hónapokig nincs meló, ezért nem mertem bevállalni azt, hogy rizikózzak: ki tudom-e fizetni a törlesztő részletet vagy sem. Főleg, egy olyan család mellett, ahol két gyermek van és hónapról hónapra élünk, éltünk. Bizonyára nekem is idő kellett hozzá, hogy végre benőjön a fejem lágya. Szükségem van egy társra, aki mellettem áll jóban-rosszban. Amit szerencsére megtaláltam, és minden erőmmel azon vagyok, leszek, hogy megbecsüljem.

Mára már máskép látom a világot: vannak céljaim, a lakás vásárlás is folyamatban van, de ehhez – szégyen ide szégyen oda – kellett a párom is (és itt nem az anyagiakra gondolok).

Hibáztam én is, és nem is okolom sem Ildit, sem magamat, mert mindenki elnyeri az életben a sorstól a méltó büntetését. Én el tudok számolni a saját lelkiismeretemmel, és nyugodtan fekszem le este és ébredek fel reggelente. De ahhoz, hogy most így lássam a világot, szükségem volt rátok véleményírókra, amit még egyszer külön köszönök nektek és a páromnak! Nem vagyok büszke rá, hogy eljárt a kezem, sőt nagyon szégyellem emiatt magam, de sajnos az élet hoz olyan eseteket, amikor az ember elveszíti minden önuralmát. Hiába sportolok több éve, ami az önkontrollra, önuralomra tanít. 

Sokan írtátok: még előkerül az életemben Ildi! Én viszont elzártam előle minden magamhoz vezető utat, telefonszámot cseréltem, hogy még véletlen sem érjen el, bármilyen ürüggyel kifogással. Igyekszem meglátni a rosszban is a jót, hiszen ha nincs Ildikó, soha nem találom meg a mostani páromat, aki számomra a nagy Ő.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Kapcsolódó anyagok: 

$$1036$$

$$1164$$