Életünk során nem csupán egyszer leszünk szerelmesek. Még akkor sem, ha sikerül megtalálnunk életünk párját, és fiatal korunktól kezdve az idős kor alkonyáig egy partner mellett éljük le életünket. Általában 4-10 évente ránk tör a szerelem varázsa, ilyenkor valahogy mindennél fontosabb egy férfi (vagy nő a férfiak esetében), kitölti szívünket, gondolatainkat, érzékeinket a másik ember.

Milyen érdekes azonban, hogy éveink számától függően mennyire mást várunk a szerelemtől!  Nézzük meg először, mi az, ami mégis közös?

A szerelmes ember „beszűkül”. Ez azt jelenti, hogy a világot és környezetét nem képes ugyanolyan reálisan szemlélni, mint korábban. Különösen igaz ez szerelmünk tárgyára, akit szebbnek, jobbnak tartunk, mint amilyen a valóságban. De a világ dolgaira is másképpen nézünk ilyenkor, korábban fontos dolgok lényegtelenné válnak, vagy éppen nem veszünk észre csapdahelyzeteket. Vannak, akik jobban és gyorsabban tudnak szerelmes állapotukban teljesíteni, mások éppen ellenkezőleg. Őket annyira elborítja a szerelem gondolata és érzése, hogy képtelenek koncentrálni a megoldandó feladatokra, legyen az gyereknevelés, egyetemi vizsga, vagy munka.

Két szerelmes ember között különleges intim kapcsolat jön létre. Figyelnek egymásra, és vigyázzák egymást. Ez az intim viszony – nem feltétlenül jelent szexuális kapcsolatot –, semmi máshoz nem hasonlítható, talán csak az anya és újszülött gyermeke között létezik hasonló. Igaz, ez utóbbi esetben nem egyenjogúak a felek, a gyermek nem tud vigyázni anyjára például, „csak” jelenlétével és létezésével ad szeretetet anyjának. Ezzel szemben egy szerelemben a két fél egyenlő – jó esetben –, és kölcsönösen sokat adnak egymásnak.

Mi az akkor, ami mégis más? Fussunk végig gyorsan, hogy milyen életkori szerelmeket ismerünk, és rögtön megértjük, mennyire mások is ezek! Például létezik óvodások közötti szerelem, kamasz szerelem, ifjúkori szerelem, a negyvenes emberek szerelme és az idősebb, 50-60 év feletti emberek szerelme. Mindegyikre igazak a korábban leírtak – kisebb-nagyobb eltérésekkel. Például az ovisoknál az érzések nem annyira elsöprőek, és rövidebb ideig is tartanak, viszont az egymásra figyelés és vigyázás igaz rájuk. A kamaszok fő problémája az önelfogadás és szex felfedezése, a fiatalok – huszonévesek –, férjet keresnek, a családalapítás szempontjából válogatják meg partnereiket. A negyvenesek már lenyugodtak és leginkább biztonságra és nyugalomra vágynak, míg az idősebbek szeretetet akarnak kapni és adni, valami kis melegséget és örömet csempészni az életükbe.

Természetesen ez a csoportosítás egy általánosítás. Vagyis nem mindenki megy végig az összes szerelmi lépcsőfokon, vagy nem ennyi idősen éli meg egy-egy fajtáját, esetleg teljesen másra van szüksége az adott életkorban. Erre példa egy húszéves egyetemista, aki még 5-8 évet az iskolapadban szeretne ülni, ezért partnert ugyan keres, de a családalapításra nem gondol. Vagy egy művészlélek, aki hároméves korától 90-ig a lángolást űzi, hajszolja.

De valószínűleg a következő cikkek valamelyikében mindenki magára ismer egy kicsit!