A szerepjátékok a gyerekek értelmi és pszichés fejlődésének fontos állomásai, hisz így tanulnak, utánozással, minták, példák alapján. Szülőként, felnőttként legfőbb dolgunk, hogy ebben támogassuk őket, és meg is tesszük szívesen. A gyerekek azonban okosak, s előbb- utóbb rájönnek, hogyan kell azt játszani, hogy az ő akaratuk érvényesüljön. Ekkor lépnek a játszmák színterére.

Ákos a vasárnapi ebédnél rosszul érezte magát, anyukája nem erőltette az ebédet, lefektette, limonádét készített neki és megengedte, hogy mesét nézzen a tévében. Botond, a kisebbik fiú is ugyanolyan gondoskodásra vágyott, mint a bátyja, ő sem érezte már jól magát a családi asztalnál. Aggódó anyukája őt is ágyba dugta, mellé ült, s miközben álomba simogatta még énekelt is neki. A helyzet később is gyakran megismétlődött. Ahányszor Ákos megkülönböztetett figyelemben részesült kisöccse minden egyes alkalommal megbetegedett.

Így történt, hogy a mama a kicsi betegsége miatt nem lehetett ott az anyák-napi ünnepségen, sem Ákos karate-bemutatóján, sem a színjátszó csoport előadásán. És így történt az is, hogy Botond megbetegedett, amikor négyes lett a dolgozata, amikor nem választották be az iskolai futócsapatba, amikor Ági nem ment el vele moziba, és akkor is, amikor el sem ment felvételizni. Botond figyelmet és kiváltságokat akart, meg is kapta, és vele együtt a hipochondriát is. Sok-sok év múlva, szakember segítségével sikerült csak kilábalnia belőle.

Szakemberek szerint a gyerekek második és nyolcadik életéve között nagyon erős a játszmateremtő képességük. Ebben az életkorban úgy berögzül az inger (figyelmet akarok) és a válasz (beteg leszek) sémája, hogy később már nagyon nehéz felfedezni a kezdeteket. Felnőttként is ezeket a sémákat használja, mert ezt szokta meg, ez a természetes. És nem érti, hogy miért lesz beteg minden fontos esemény előtt, hogy miért csinálja mindig ugyanazt, miért követi el életében ugyanazokat a hibákat. Okolja a sorsot, a szerencsét, a véletlent, a génjeit, a szüleit, mert a játszmák gyökere az idők homályába vész.

Ezért nagyon fontos, hogy elejét vegyük a játszmáknak. Gondolkodjunk el, miért mindig azon a napon fáj a kisfiunk feje, amikor úszás van, vagy miért akkor nem eszik semmit a kislányunk, ha elmegyünk otthonról, és a nagyi vigyáz rá. Néha olyan bájosan-furfangosan kezdődnek ezek a játszmák, hogy szívesen belemegyünk a játékba mi is. Csakhogy ez már nem játék.

A következő részben a felnőttkori játszmákról olvashattok.

Kapcsolódó cikkek:

$$2951$$

$$2953$$

$$2954$$