Sok pár küzd ezzel a problémával, és emiatt egymással is. Lehet szeretni a másik felet, de nem vagyunk egyformák, ezért nem szabad megkövetelni a másiktól, hogy változzon meg. Gyakran a túlzott elvárások keserítik meg a kapcsolatot. Felmerül a kérdés: azért nem lehetnek felhőtlenül boldogok egyes párok, mert tagjaik nem tudják, hogyan is kell feltétel nélkül szeretni? Persze ezt a kérdést olvasva összeráncolódnak a szemöldökök: hogyne tudna mindenki megfelelően szeretni? Pedig mindenki máshogy szeret. Van, aki megfojtja a szeretetével a másikat, és van, aki nem tudja megfelelőképpen kimutatni az érzéseit. Nem várható el, hogy a másik pontosan úgy tegyen, ahogy elvárjuk.

Egy kapcsolatban arra törekszünk, hogy egyenlő félként kezeljen minket a másik. Persze vannak olyan személyiségtípusok, akik az alá-fölérendeltségben is jól érzik magukat, de lássuk be, a legtöbben egyenrangú félként akarnak résztvenni párkapcsolatukban. Ahhoz, hogy megismerjük a másikat, rengeteget kell kommunikálni. Szavak nélkül is, hisz tudjuk, hogy egy mozdulat is sok mindent elárulhat. Egymagában viszont a megfelelő kommunikáció sem elegendő, hiába is hivatkoznak sokan erre. Hiábavaló megbeszélni a problémákat, ha két teljesen különböző vélemény fordul egymással szembe. Ilyenkor mindenki a saját oldalára akarja állítani a másikat. Itt lép be a kompromisszum fogalma, ami alapfeltétele egy párkapcsolatnak, hisz ha már nem egyedül vagyunk, akkor figyelni kell a másik véleményére és el kell fogadni, hogy neki is vannak elképzelései a közös problémákról. Emellett azt is gyakran halljuk, hogy aki igazán szereti a másikat, az nem akarja megváltoztatni őt. Akkor hogy is van ez? Ne befolyásoljuk a másikat, és ő se minket, vagy mégis adjunk hangot a nemtetszésünknek, és keressünk közös megoldást?

Gyakori, hogy nem vezet eredményre, ha a párunkat akarjuk megváltoztatni egy jobb kapcsolat reményében. Pedig gyakran ezzel próbálkozunk, segítségül hívjuk a már említett kommunikációt, majd rájövünk, hogy önmagában eléggé korlátozott ez a forma. Azzal, hogy jól kommunikálunk a társunkkal, csupán annyit érünk el, hogy jól át tudjuk beszélni a dolgokat. Ez nem eredményezi azt, hogy máris megoldódtak a problémák, tehát a kommunikáció önmagában kevés. Gyakran a közös bajok megoldhatatlannak tűnnek. Hiába beszéljük át a dolgot napi rendszerességgel, ettől az nem fog megváltozni. Ekkor nem kell rögtön megsértődni, fenyegetőzni, hanem ki kell próbálni valami teljesen mást. Ha egy kisebb problémát nem lehet megoldani, felül kell emelkedni rajta!

Ha a problémát jelentő dologgal sokat foglalkozunk, akkor nem tudunk túllépni azon, viszont ha felülemelkedünk rajta, a problémaforrás hirtelen eltűnik. Itt persze nem olyan dolgokról beszélek, mint a megcsalás, különböző függőségek, összeegyeztethetetlen párkapcsolati dolgok, hanem mikor a szeretet nagyon is fennáll a két ember között, csupán pár szokás, viselkedési forma vált ki konfliktust. Érdemes nem csupán a másikban keresni a rosszat, és azt megpróbálni megváltoztatni, hanem mindig saját magunkból kiindulni. Feltenni magunknak azt a kérdést, nincsenek-e túlzott elvárásaink, nem akarunk-e egy olyan kapcsolati modellt fenntartani, amit ugyan a legtöbben jónak tartanak, a mi esetünkben mégsem tűnik jó megoldásnak?

Hasznos lehet-e ez az út, mikor a másikkal való folyamatos harc helyett mérlegelünk, és inkább a belsőnkben keressük a megoldást, nem pedig a másik megváltoztatásában. A boldogság útját gyakran apró problémák állják el, és ezeken egyszerűbb felülkerekedni, mint elsüllyedni a kommunikáció zavaros tengerében. Az lenne a legideálisabb, ha mindkét fél ezen az állásponton állna, nem csupán az egyik személy tenne meg mindent a boldogság érdekében. Mindemellett ez a hozzáállás sem biztosíték, hogy minden baj orvosolható lesz, de érdemes megpróbálni.

-TT-