Nézzük, mit is jelent ez a szó: stressz. Az ember készenléti feszültségét értjük ez alatt. Ha túl sok inger ér bennünket, akkor fokozott készenléti állapotba kerülünk, ilyenkor a kapott feladatunk hibátlan elvégzésére törekszünk, emiatt sokszor sürgetjük magunkat, és számtalan esetben nem is tudatosan tesszük ezt. Rohanó, modern életmódunk arra terel bennünket, hogy hosszan és sokszor legyünk ebben a bizonyos készenléti feszültségben. Ha nem pihenünk eleget, akkor bizony ez a készenléti feszültség mind pszichés, mint fizikai állapotunkat rontja. Főleg akkor, ha alaposan nekifeszülünk bizonyos dolognak, de az utána lévő pihenést elmulasztjuk.

Ez ellen pedig kellene tennünk, és tehetünk is. A gyógyszerek helyett inkább kezdjük átalakítani stresszes életünket szelídebb módszerekkel: Ne hagyjuk, hogy az élet belesodorjon bennünket a nagy hajtásba. Figyeljünk nagyon az időbeosztásunkra. Nyugodtan térjünk vissza a kisiskolás módszerhez, és készítsünk magunknak heti, illetve napi időbeosztást. Reggelinél nézzük át az aznapi teendőket, vizsgáljuk meg, mi az, ami igazán fontos. Így könnyebben el tudjuk választani a nekünk fontos dolgot, a másokétól, nem kényszerít bennünket semmi rögtönzésre, és így komoly belső nyugalommal tudunk akár nemet is mondani másoknak. Olyan időbeosztást készítsünk, amelyben szerepel a napi pihenőidő is, és az sem baj, ha napi tervünkben tartalékolunk valami váratlanra is időt. Így tehetjük napunkat sokkal lazábbá, és szükség esetén akár át is csoportosíthatjuk a programjainkat, a szelíd stresszoldásnak ez az egyik célja.

Ne engedjük ellenőrzés nélkül begyűrűzni életünkbe a számunkra kellemetlen információkat. Nem kell folytonosan híreket hallgatnunk, sem otthon, sem az autóban, sem a munkahelyünkön, próbáljunk nem mindent meghallani, amit hallatni akarnak velünk. Nem szükséges a barátnőnk összes problémáját magunkra vállalni, és nem szükséges az sem, hogy feltétlenül be kell kapcsolódni mások kellemetlenségeibe és szörnyülködni azokon. A rossz hírek provokálják a készenléti állapotot. Ne adjunk tanácsokat sem, ha nem feltétlenül muszáj.

Iktassunk be hetirendünkbe olyan programokat, melyek oldják az idegfeszültséget. Például sétáljunk rendszeresen a szabadban, vagy nézzünk tárlatokat, látogassunk el valamelyik múzeumba. Hallgassuk a kedvenc zenénket. Írjunk kézzel levelet a szeretteinknek, kézimunkázzunk vagy táncoljunk.

-Németh Ágnes-