Ha a szerető szót említjük, azonnal egy nő képe villan a szemünk elé. Gonosz, vad csábító, aki képes házasságokat tönkretenni, egy olyan nő képe, aki nem törődik senkivel és semmivel, csak a saját vágyai és elképzelései hajtják, nem foglalkozva a következményekkel.
Meglepő módon ez a kép nem feltétlenül reális és nem minden esetben igaz, sőt! Nagy valószínűséggel egyik nő sem arról ábrándozott kislányként, hogy a szerelem karikagyűrűvel a kezén érkezik majd, ahelyett hogy a fránya fehér lovon ülne, mint ahogy a mesékben is van. Ennek ellenére ez választás kérdése is. Döntés. Lehet igent is mondani, és nemet is. A kérdés az, hogy mennyire éri meg, szeretőnek lenni.
Sok nő azonnal azt mondaná, soha nem lenne egy férfi szeretője sem! Soha nem tenne tönkre egy családot, nem venné el az apját egy gyerektől, és persze az, aki már a házasság szent kötelékében él, melegen ajánlaná férjének, hogy még álmodozni se merjen arról, hogy a családot gyarapítsa, pláne ha nem egy gyerekre gondolna. Ennek ellenére a nők 50%-ban mondanak igent a szeretői státuszra. Kétségbeesésből? Vagy az önbecsülés hiányából? Vagy, mert a herceg, annak ellenére, hogy aranygyűrűvel érkezett mégis a fehér lovon ül? Tény, hogy szeretőnek lenni bizonyos szempontból egyszerűbb. Nem könnyebb, jobb vagy izgalmasabb, hanem egyszerűbb. A nő mindig a jobbik felét látja a férfinak. Nincsenek napi gondok a terítéken, nem kell arról veszekedni, hogy melyik szakkörre járjon a gyerek, vagy arról, hogy a ház szigetelése borzalmas. Nem kell mosni a férfi szennyesét, nincsenek itt-ott elhagyott zoknik a lakásban. A program mindig tartalmas, még ha rejtőzködni is kell, romantikus és izgalmas. Minden alkalom első csóknak, első együttlétnek tűnhet. Persze ez sem tart örökké. A szeretői létben is beköszönt a szürke hétköznap. Amikor már nem eseménydús a kapcsolat, hanem inkább kényelmetlen. Amikor fárasztó a bujkálás, kiborító a hazudozás. Mert egy nő többre vágyik. Legtöbbször ez a vége. Azt szeretné, amit a rútul átvert feleség is akart: családot, gyerekeket, szép házat, közös életet. És az idő csak halad előre… a nő pedig várakozik. Ahogyan Nóri is teszi, évek óta. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy a férfiak 90%-a soha nem hagyja el a feleségét a szeretője miatt.
Akkor vajon megéri?