Ellenséget nem nehéz választani, legtöbbször jön magától, és sokkal többen ajánlkoznak a szerepre, mint ahányra szükségünk lenne, hogy ne legyen unalmas az életünk. A jó ellenség viszont ritka, mint a fehérholló, mert ha sportszerű és becsületes, akkor nem is ellenségnek, hanem ellenfélnek hívják, az pedig egészen más káposzta.

Életünk során számos ellenség kerül az utunkba, ott vannak rögtön a szüleink. Hányszor akarják saját akaratukat ránk kényszeríteni, eldönteni a fejünk fölött, hogy mi a jó nekünk, holott gyakran fogalmuk sincs, hogy mire vágyunk, mire van szükségünk. Ráadásul, a legritkább esetben lehet velük nyíltan szembeszállni. Partizán módszereink: sírás, duzzogás, evés megtagadás, esetleg szökés csak ideig -óráig jelentenek megoldást, de van úgy, hogy a harcot soha nem nyerjük meg ellenük. Próbálunk szövetségest keresni, ha szerencsénk van a testvéreink, nagyszüleink, nagynénik, nagybácsik hatékony segítséget nyújtanak, de résen kell lennünk, szövetségeseink ugyanis bármikor képesek átállni a másik oldalra. Igaz, az is előfordulhat nemegyszer, hogy új ellenség esetén szüleink válnak szövetségesekké. Az óvó néni, tanító néni, az osztályfőnök rémtettei ellen gyakran sietnek segítségünkre, s ilyenkor maguk sem tudjuk már, ki van velünk és kicsoda ellenünk.

Nem könnyebb ezt eldönteni a barátnőinkről sem, hisz ugyanazok a lányok lehetnek segítségünkre a kiszemelt férfiáldozat elcsábításánál, mint a bimbózó kapcsolat akaratunk elleni felszámolásánál. Lánypajtásaink éppúgy indíthatnak összehangolt akciót a randi idejére szóló tökéletes alibi biztosítására, mint a túlzottan kötődő pasi levakarására. Életünk első harmada csatamezők, ellenségek, szövetségesek és árulók folytonos váltakozása. Ha szerencsénk van, a felnőttkor már jól körülrajzolt haditérképpel és megbízható szövetségekkel köszönt ránk.

Apánk-anyánk már nem ellenfél többé, a barátság kiállta a szakítópróbát, és remélhetőleg a férfiban, akivel megosztjuk az életünk igazi szövetségesre találtunk. Kettőnknek, összehangolt hadművelettel kell úrrá lenni anyagi nehézségeken, érzelmi válságokon, betegségeken, megpróbáltatásokon. Embert és kapcsolatot próbáló feladat, s teljes bizalom és hűség nélkül nem is valósítható meg. És megvalósíthatatlan, akkor is, ha megfeledkezünk arról, ki az igazi szövetségesünk.

Nem játszhatunk össze az anyánkkal, a barátnőnkkel a társunk háta mögött. Még ha vétkezik is ellenünk, akkor sem mozgósíthatunk másokat vele szemben, a mindennapos csetepatéinkat nem változtathatjuk át hadviseléssé. Ha mégis megtesszük, egy-egy csatát ugyan megnyerhetünk, de a háborúban nem diadalmaskodhatunk. Mert a győzelem a boldogság, a harmónia, ezt pedig megbízható társ és szövetséges nélkül nem érhetjük el soha.

Szerelemben és háborúban mindent szabad – csak az ellenséget és a szövetségeseket felcserélni végzetes. A folytatásban, Éva történetéből meg tudhatjuk, miért.

Kapcsolódó cikkek:

$$3220$$