Ki ne emlékezne arra, hogy fiatalabb korában mekkorákat hahotázott a fejfájós feleségekről, vagy éppen a házastársi kötelezettségek alól kibújni akaró férjekről szóló vicceken. Aztán, valamikor a harmincas évek vége felé – más időszámítás szerint a házasság 5-6. évétől kezdve –, az emberek kezdenek rádöbbenni a viccek mögött megbúvó igazságra, és a humorérzéket tanúsítandó, poén utáni kötelező mosoly ekkoriban kezd kissé kényszeredetté válni. Még tíz esztendő, s már látható, ahogy a mókás történetet hallgató ember magába mélyed, pillantása elkalandozik, homlokán a ráncok megvastagszanak – saját életére, házastársára, gyakoriságában megritkult, tartalmában pedig kiürült, rutinná silányodott szerelmes éjszakáira gondol… „Hová tűnt a régi láz, a vágy?” – száll a néma sóhaj.

De vajon törvényszerű-e, hogy az évek multával unalmassá váljon a szex? Életünk haladtával a „csak arra gondoló” huszonévesekből szükségszerűen vállunk szexet kerülő házastársakká?

Sok tényező gátolja szexuális életünk kibontakozását: az évek haladtával kisebb mennyiségben termelődik a vágyakért felelős hormon a szervezetünkben, rengeteg a stressz az életünkben, kevés idő jut egymásra…

A külső tényezőkön kívül persze mi magunk is sokat teszünk azért, hogy unalmassá és érdektelenné váljon szexuális életünk. Miután egy fiatal pár kipróbált mindent, amihez kedve volt, szeretkezésük változatossága lecsökken: már tudják mi jó nekik, természetes hát, hogy csupán azokat a verziókat tartják meg, amely örömöt okoz nekik. Ilyenkor éli meg a pár szexuális életüknek legszebb éveit: a tudás és a vágy ötvöződik, éjszakánként teljessé téve a gyönyört.

Ám 5-6 – pláne 15-20! – év elteltével a rutin visszaüt. Erről persze már senki nem mer beszélni, csak a viccek szemérmetlenek annyira, hogy feltárjanak valamit az igazságból, s utaljanak azokra a párokra, akik a „minden csütörtök este 10 óra 5 perckor hanyatt feküdni, jobb kéz a csípőre, bal a mellekre…” módon szeretkeznek. Pedig ez nem is annyira vicces, inkább rémisztő!

De mit lehet ilyen esetekben tenni?

Legtöbbször csupán általános és semmit mondó tanácsok hangzanak el. Például, hogy kerüljük a rutint, és vigyünk változatosságot a szexbe. Ezzel pedig nem sokra megy egy negyvenes háziasszony…

– Én tényleg megpróbáltam! – védekezett egy asszony. – Például olvastam, hogy segíthetek, ha finom vacsorát főzve, egy szexis alsóneműt felhúzva, gyertyafényben vetkőzni kezdek a férjem előtt. De már a melltartó és harisnyatartó megvásárlásakor égett az arcom! A fiatal eladólány úgy nézett rám, mintha ufót látna, elképedt és röhögött…, olyan szégyenletes volt az egész! Aztán a tükör előtt otthon beláttam, hogy igaza van: három gyerek után ne vegyen fel az ember ilyesmit, mert a látvány kifejezetten röhejes. De nem adtam fel, gyertyákat gyújtottam, amelyeket a férjem morogva eloltott, amikor hazajött: el akarta olvasni az újságját, és a sötétben nem látta a betűket. A vacsorát egyszerűen felfalta, közben persze tovább morgott, hogy miért ilyen drága, puccos ételt főztem, mikor neki a paprikás krumpli a kedvence… Azt már el sem merem mesélem, mi volt amikor vetkőzni kezdtem…

Ez az asszony bátor volt, a legtöbben próbálkozni sem mernek ilyesmivel. Az ilyen tanácsok nagy része valóban megvalósíthatatlan, hiszen nem a filmekből ismert romantikus jeleneteket kell valóra váltani az életben – az ilyen akarat szinte mindig kudarccal végződik –, hanem a saját utunkat kell járni.

De hogyan? Talán a pszichológusok álláspontja visz még a legközelebb a megoldáshoz. Szerintük a kapcsolat minőségén múlik a szex minősége, vagyis ha változtatni akarunk, akkor a párunkhoz fűződő viszonyunkat kell jobbá és teljesebbé tenni. Egy klinikai pszichológus tapasztalatai szerint egy átlagos mai házaspár naponta tíz percet (!) beszélget egymással – ha nem számítjuk bele a konkrét kérdéseket, például, hogy mi legyen a vacsora, mi van a gyerekkel, kocsival stb. Márpedig ha két együtt élő ember ennyire nem törődik egymással, akkor hogyan várhatják el, hogy az ágyban a legteljesebb élvezetet nyújtsák és kapják?

A szex unalomba fordulása ellen ma talán egyetlen tanács adható: legyünk olyan nyitottak partnerünk felé, mint kapcsolatunk kezdetén voltunk! S ez az odafigyelés, szeretet és érdeklődés meghozza az ágy örömeit is. Igaz nem azonnal – ha évekig éltünk már az unalomban, akkor bizony legalább hónapokig kell dolgozni ellene is. De talán mégis megéri…