A családok leggyakoribb konfliktusforrása természetesen a pénz. Mindenki azt figyeli, hogy kinek milyen autója van, mekkora lakásban lakik, illetve, hogy kinek a gyereke jár drágább egyetemre. Ebből persze nem kevés vita alakul ki a karácsonyi vacsoránál, vagy éppen a húsvéti bulin. A másik kényes téma, a kölcsönadott pénzösszegek mellett, az örökség kérdése. Mindenki szegény nagypapát lesi, hogy mikor lehet már végre átvenni a hatalmat a nyaralóban és a bankszámla felett, és természetesen mindenki részesülni akar a jóból. Okosabb és a jogban kevésbé jártas rokonok csapnak össze, vagyonokat költenek el ügyvédekre és közjegyzőkre, hogy végül a másikat kiszipolyozva, elégedetten távozhassanak.

A gyereknevelési módszerek ugyancsak konfliktuskiváltók lehetnek, mint ahogy az is, hogy kinél és mikor karácsonyozzunk. Félreértett telefonhívás vagy véletlen szándékossággal elfelejtett esküvői, illetve szalagavatói meghívás miatt is életfogytig tartó sértődések indulhatnak útjukra. Mivel utóbbira arra a belépőket, valamint az ünnepi vacsorát is a meghívó fizeti, ezért nagy család esetében, tényleg lehetetlen mindenkit vendégül látni. Aztán persze beindul a forró drót, hogy bezzeg őket meghívtátok, minket pedig nem. Végül mindenki a könnyebbik utat választja, hiszen durcáskodni sok esetben lényegesen egyszerűbb, mint megbeszélni egymással a problémát.

Egy temetéstől pedig előre félünk, ugyanis tudjuk, hogy akkor megint találkoznunk kell válogatott rokonainkkal, hiszen együtt kell kizarándokolnunk a temetőbe, amely a végtelenségig képmutató és álszent.

Hasonlóan pocsék érzés a kényszeres karácsonyi-, illetve egyéb ajándékvásárlás is. Amikor például a kis Marcinak születésnapja van, nem érkezhetünk a zsúrra üres kézzel. Ajándékot is vinni kell, miközben külön felszólítást kaptunk arra, hogy az semmiféleképpen ne játék legyen, mert abból már nem tudnak többet tárolni. Ám, hogy játékon kívül mit vegyünk egy négyéves kisfiúnak, azt persze ötöljük ki mi magunk. Természetesen egy komplett, műanyag autópálya-rendszerrel állítunk be és mindenki nagyon csúnyán néz ránk.

A karácsonyfa mellett pedig, a korábbi évekhez hasonlóan, vigyorognunk kell az idei gyertyára és a pulóverre, amiről tudjuk, soha az életben nem fogjuk használni és felvenni, valamint az is sejtjük, hogy nem is szívből jött, hanem azért, mert valamit venni kellett. Természetesen mi is baromságokat csomagoltunk az olcsó papírba, hogy elmondhassunk, hogy valamit azért mi is ajándékoztunk. A sógornőnk pofátlanul meghívatja magát és családját karácsony másnapjára, Enci pedig megint művirágot vesz, amitől mindenkit kiver a víz. Mi pedig erőltetjük mindeközben az őszinte mosolyt, mint mindig!

Hál' istennek a sors olyan rokonokkal is megáld bennünket, akiket őszintén ölelünk meg, és akiket boldogan vendégül látunk, ám rajtuk jóval kevesebb csámcsogni való van, mint azokon, akiket a hátunk közepére sem kívánunk.