A legtöbb ember igyekszik a főszezonban menni nyaralni, ami teljességgel érthetetlen, mivel sokkal drágább, hacsak nincs lefoglalva az út már vagy féléve – az én lelki szemeim előtt már január óta augusztus közepe lebeg -, tikkasztó a hőség, hacsak nem Izlandra készülünk, és ami még elviselhetetlennebbé teszi az egészet: iszonyú sokan vannak mindenhol. Persze akadnak olyan emberek, akik imádják a tömeget, de meglehet, hogy ők nem a pesti flaszteren nevelkedtek, ha pedig az ember csak ilyenkor tud szabira menni, akkor nincs sok variálási lehetősége. Eszi, nem eszi, nem kap mást!

Ha azonban van választási lehetőségünk, akkor érdemesebb későbbre tolni azt a punnyadós-napozós hetet, mondjuk egészen augusztus végére, esetleg szeptember első heteire. Attól is függ persze, hogy hová megyünk, de például a mediterrán országokban ilyenkor kezd elviselhetővé válni a hőmérséklet - mondjuk mostanában nálunk is felkészítő edzéseket tart a negyven fok -, de itthon is nagyon jó idő van még abban az időszakban.

Rengeteg előnye van annak, ha nem a nyár közepén utazunk, valamiért mégis úgy érzi az ember, hogy a szeptemberi nyaralás nem is igazi nyaralás. Pedig hát ha belegondolunk az év akármelyik szakában elmehetünk pihenni, csak rajtunk és pénztárcánkon múlik. Bár a szóban benne a van a legforróbb évszak neve, ez még nem jelenti azt, hogy muszáj ilyenkor megejteni.

Mégis az emberek már csak olyanok, hogy ragaszkodnak megszokásaikhoz, és gyerekkorban a legtöbbször júliusban, vagy júniusban voltak a nagy családi nyaralások, a nyári táborok, így sikerült „belénk verni”, hogy ilyenkor tessék nyaralni, mert ilyenkor szokás ilyesmit csinálni. Valahogy az augusztus már a várakozás hónapja, minden lurkó visszaszámolja a napokat a szeptemberi kezdéshez, készülni kell a sulikezdésre, rohangálás táska – és füzetügyben. Ez az érzés érdekes módon nem múlik el felnőttkorban sem, persze akinek van gyereke minden évben újra és újra szembesül ezzel. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen késői nyaralás már nem olyan, ráadásul ki ér rá ilyesmikre az év „kezdetén”.

Néhány napja azonban biztos, hogy mindenkinek van arra, hogy pihenjen, hogy leugorjon a Balcsihoz, hogy elmenjen kirándulni a Mátrába, vagy egyszerűen csak elcipelni a gyerekeket a nagyszülőkhöz és ott túrázni egy kicsit, esetleg betuszkolni a családot a kocsiba és meg sem állni a horvát tengerpartig. Ezeket még szervezni sem kell olyan véresen komolyan, és mennyivel jobb a Balaton partján a semmittevés, amikor nem érnek össze a törölközőcsücskök. Bármennyire is romantikus az ilyesmi.