Az életünket azonban nem a KRESZ irányítja. Bár ha jól belegondolunk, gyakran a közlekedést sem. Hajtottunk már harmincas táblánál ötvennel? Parkoltunk már tiltott helyen? Elvétettük már az autópálya kijáratot? Ugye-ugye! Hiába a tábla, a lámpa, a szabály, néha mégis rossz útra tévedünk, szabálytalankodunk, koccanunk. Éppúgy, mint az életünkben. Itt is vannak jelek, előzmények és figyelmeztetések, előre kiszámítható kockázatok – és vagyunk mi, emberek, a magunk tökéletlenségével.

Életünk nagy válaszútjainál hányszor fohászkodunk, hogy bárcsak kapnánk valami jelet, mit tegyünk. A magas szívdöglesztő vagy a szerény kedves fiúval randizzak, menjek hozzá vagy várjak az igazira, az anyóshoz költözzünk vagy albérletbe, megtartsam vagy megszüljem, hitelt vegyünk fel vagy húzzuk összébb a nadrágszíjat, beolvassak a főnöknek vagy nyeljek tovább, gimnáziumba vagy szakközépiskolába írassam, engedjem el vagy ítéljem szobafogságra, beleszóljak vagy menjen hozzá és tanuljon a saját kárán, szóljak, hogy tudom vagy hunyjak szemet…

Könyörgöm, segítsen már valaki! De ki? Kezdetben a szülők, később a barátok, barátnők, a gyereket érintő kérdésekben a nagyszülők, tanárok, a párunk, a gyerekünk és ez működik oda-vissza, attól függően, hogy melyiküket érinti a döntésünk.

De vajon segítség-e, ha – fájdalmunkat átérezve – barátnőnk hűtlen férjünk veszett ócsárlásába kezd? Segítség-e, ha édesanyánk a családi béke érdekében „nagyobb kötény viselésére” sarkall? Segítség-e, ha lányod a fejedhez vágja, hogy házisárkány vagy, s te miattad kereste a boldogságot máshol a papa? Segítség-e, ha elvált kollégád heves ostromba kezd, s arra biztat, ne szalajtsd el végleg a boldogságot? Segítség-e, ha férjed megvert kutyaként könyörög, hogy visszafogadd?

Vagy az önsegítő könyvek, az asztrológia, a jóslás, a kártya, az égi jelek segítenek-e? Segítenek neked a döntésben? Tudni fogod, melyik a helyes út?

Van-e egyáltalán helyes út? És csak egyetlen út helyes? Útvesztő-e az útvesztő? Rossz vágányon vagy kerülő úton halad az életed? Kell-e visszafordulni, másik utat keresni? Érdemes-e elcserélni a járt utat a járatlanért? Ezernyi kérdés, s talán egy élet is kevés, hogy megválaszoljunk rá. S a válaszok is mások, kinek-kinek hite, meggyőződése, természete szerint.

És ha mindent megválaszoltunk, még mindig ott van a legpusztítóbb kérdés: Mi lett volna, ha?

Néhány évvel ezelőtt a Nő kétszer című film is erre kereste a választ. Megmutatta, mi történik akkor, ha abban a bizonyos útkereszteződésben egyik irányba indul el a főszereplő, s mi, akkor, ha a másik irányba. Két teljesen különböző életet, két teljesen különböző filmet láttunk. Csak a vége volt ugyanaz. A néző pedig szabadon eldönthette, hogy ez csak a filmben van így, vagy az életben is. Mert bármilyen nehéz, bármennyi segítségünk van is, a döntés szabadsága és a súlya is a miénk.

Kapcsolódó cikkek:

$$2920$$

$$2921$$