A mentális és fizikai egészségünket is veszélyeztető recesszió, a megugró munkanélküliség, a súlyosabbá váló hitelkeretek és terhek valóságában élünk, de ha folyton ezzel foglalkozunk, csak súlyosbítjuk helyzetünket. Lelki problémáink visszasugárzódnak testi mivoltunkra és betegségeket generálnak, úgyhogy még ha nehezünkre is esik, higgyük el, megéri lehiggadni.

Kitört rajtunk a válság hisztéria! A magyar ember, aki amúgy is hajlamos a dolgok negatív szemlélésére, most aztán végre „kielégülhet”, és kedvére kiélheti panaszkodási vágyait. Pedig a válság okozta stressz elsősorban a hisztéria csökkentésével lenne kezelhető...

Akárhová megyünk, bárkivel találkozunk, mindenhol a válságtól szenvedő, vagy attól szorongó emberekbe ütközünk. Ki azért, mert elvesztette a munkahelyét, ki azért, mert meg kellett válnia a munkatársától és közben attól reszket, hogy a legközelebbi karcsúsítási akcióba ő is beleesik. A tévéről már ne is beszéljünk! Ha válogatunk a műsorcsatornák között, vagy a válság, vagy a politika jön szembe, és minden ilyen műsor után fokozódik a kielégítetlenség érzésünk, illetve a tehetetlenségi nyomatékunk.  Marad a sport, vagy az Animal planet, ahol szintén küzdelem folyik, néhol véres és végzetes, de legalább jobban hasonlít a „fair play”-hez, ahol egyenlő esélyekkel indulnak.

Az újságok is ezzel bombáznak bennünket nap, nap után, hogyha véletlenül meg tudnánk feledkezni róla egy pillanatra, hogy „szarban” vagyunk, ők biztosan emlékeztessenek szorult helyzetünkre. Ez nagyjából olyan, mintha egy súlyos betegnek folyamatosan néznie kellene valaki haláltusáját... Pedig, mint tudjuk, pozitív gondolkodással sokan halálos megbetegedésekből is felépültek már! Ha folyton a fejünk felett lebegő pallostól rettegünk, olyanná válunk, mint a népmesében az egyszeri leányzó, akit leküldtek a pincébe borért a menyegzője napján, és nem tért vissza, a boroshordók között találtak rá később, zokogás közepette. Mikor megkérdezték tőle, miért sír, azt felelte, ahogy lefelé ment rálépett a gereblyére, beverte a fejét, és most attól fél, ha megtartják a lakodalmat és születik egy gyermekük, esetleg vele is megtörténhetik ugyanez, talán a szerszám majd még agyon is csapja! Nem jutott eszébe, hogy inkább a gereblyét kellene arrébb tenni...

Nekünk is jó lenne már végre rátalálni, hogyan rakhatnánk el a „gereblyénket” az útból, hiszen a siránkozástól biztosan nem fog arrébb menni! De van-e, vannak-e megoldások, vagy törekvések a lélek válsága ellen, kiút ebből a leépítő és lelkileg is ellehetetlenítő helyzetből, hogy az anyagi válság mellett a stressz ne szolgáltassa ki teljesen a személyiségünket, testünket is a veszélynek?

Léteznek bizonyos, már korábban is alkalmazott módszerek, a stressz úgy látszik egyidős az emberrel, csak vannak békebelibb időszakok, amelyeket időről időre válságos periódusok váltanak fel. A számolás – „számolj el magadban 10-ig, mielőtt…” – például ilyen régi stressz-kezelő módszer, amely tulajdonképpen az elterelés és időnyerés metódusával képes lecsillapítani, megnyugtatni bennünket. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de ezt Thomas Jefferson javasolta – sőt rendszeresen használta –, s úgy ment át a köztudatba, mint a 10-ig számolás technikája.  A mi Arany Jánosunk is haszonnal alkalmazta ezt a lehetőséget. Mint tudjuk az 1840-s évek vége és az 50-es évek eleje sem lehetett valami stressz mentes környezet anyagi és lelki vonatkozásban sem.

De nézzünk utána néhány más technikának is:

Úgy tartja a közmondás, hogy ép testben ép lélek. Tartsuk karban testünket, mozogjunk sokat, és akkor olyan anyagok termelődnek szervezetünkben, amelyek kémiailag segítenek lélekben kitartani.

Még két megoldás pénzügyi gondjaink legyűrésére: a pénz-fa és a pénz-eső. Kár, hogy ezekben nem nagyon reménykedhetünk... 

Spóroljunk az élelmiszeren, az egyáltalán nem baj, ha kicsit kevesebbet eszünk – ami persze nem a gyerekekre vonatkozik! –, de jól megtervezetten az ő étkezésüknek a kiadásai is csökkenthetők. Például a rizs és a krumpli most sem drága, magas a tápanyagtartalmuk és rengetegféle étel készíthető belőlük.

Ha már a közmondásoknál tartunk, jó, ha tudjuk azt is, hogy a pénz önmagában tényleg nem boldogít. Persze, könnyebbé teszi az életet, de a könnyen megszerzett siker, gyakran múlandóbb is. Talán a gazdasági válság kellett ahhoz, hogy siker és pénzközpontú világunknak egy kicsit megálljt parancsoljunk, és visszavezethessük egy lélek és emberközpontúbb séma felé.

Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy a pénz nem egy fiktív valami, ami korlátlanul rendelkezésre áll a pénzautomatából, vagy a bankból felvéve, hanem azért keményen meg kell dolgozni. Tegyük hozzá azt is, hogy bár mostanában lehet, hogy csak azt fogjuk tudni megvenni, ami nagyon szükséges, és abból sem a legjobb minőséget, de az ebből fakadó frusztrációt simán pótolhatjuk közösségi élmények, kirándulások, nagy játszódélutánok beiktatásával. Legyünk határozottak, akkor is, ha még mi magunk sem tudjuk igazán elhinni mondataink igaz voltát! Meg fogjuk látni, ha a gyerekek kedvéért erőt veszünk magunkon, akár javunkra is fordíthatjuk a helyzetet, hiszen a nehézségeknek mindig rendkívüli összekovácsoló erejük is van. Lehet, hogy mindez most demagógan hangzik, de, amikor embereket megkértek életük vége felé, hogy meséljenek életük legjobb időszakairól, szinte senki nem azt a feleletet adta, hogy amikor dőlt a pénz és bármit meg tudtak venni, hanem valami olyat, amikor különösen közel érezték magukat egy másik emberhez. A beszámolók pedig nemegyszer válságos, ínséges, háborús időkhöz kötődtek!

Legalább a gyerekek miatt értékeljük újra az életet, és, ha valamelyik kollégánk panaszkodva közeledik felénk hétfő reggel, hallgassuk meg, de utána mosolyogjunk rá, és vidáman meséljük el, hogy mekkorát kirándultunk a gyerkőcökkel a hétvégén, akik a friss levegőtől hamar elaludtak, mi meg hm... nem is folytatjuk, mit csináltunk a férjünkkel, de egyszerűen fantasztikus volt! (Előzőleg tegyünk érte, hogy igazat beszélhessünk!) Ha mosolyogva jársz-kelsz, akkor előbb-utóbb azt veszed észre, hogy visszamosolyognak rád. A te mosolyod oldja az ő stresszüket, az ő mosolyuk pedig neked segít. Ez ilyen egyszerű, csak valakinek el kell kezdeni egyszer.

Persze, ez a cikk is a válságról szólt, ezért írtam a kisajánlóba, hogy ne olvasd el kedves olvasó. Ha véletlenül mégis elolvastad volna, remélem nem bántad meg, de, ha igen, én akkor is védve vagyok, hiszen figyelmeztettelek már a legelején...