1.) Sátorozni azért jó, mert voltaképpen kihívást jelent. És ez nem csak magára az útra, a sátor felállítására az esetleges vizesárok ásására korlátozódik. Még mielőtt elindultunk volna, minden valószínűség szerint ki fog derülni, hogy voltaképpen senki nem emlékszik rá pontosan hová is lett eltéve évekkel ezelőtt a sátorvas, a cölöpök, hogy magáról a sátorról már ne is beszéljünk.
2.) Tény, hogy egy rendes faház vagy egy háromcsillagos szálloda valamivel kisebb valószínűséggel fog beázni az éjszaka kellős közepén, de hol marad a kaland? Végülis milyen nyaralás az, ahol legalább egyetlen éjszaka nem folyik át a szendergő delikvens alatt a szelíden zúgó csermely. Vagy másnap hajnalban nem futunk össze egy a mi hazai rántott húsos szendvicsünket majszoló rókával.
3.) Sátorral lehet a legjobb last minute utakra vállalkozni. Mindegy mikor indulsz, és senki nem mondja az utolsó este – mert ki tudná, melyik lesz az –, hogy „a takarító személyzet munkáját megkönnyítendő, szíveskedjen reggel kilencig elhagyni a placcot!”
4.) Végre újra megpróbálhatjuk beüzemelni a még ’85-ben vásárolt NDK-villanyrezsót. Igaz, már a ’90-es évek elején sem működött tökéletesen, főleg, miután megmártózott a Balatonban. Persze azóta sem volt szívünk kidobni, így aztán szegény pára az elmúlt 15 évet a padláson töltötte, várva a megváltást, meg a kiszáradást.
5.) Nincs „röghöz kötés”, ha az ember két nap után úgy dönt, megunta a nyüzsgő kempinget, a legnagyobb nyugalommal költözhet ki egy elhagyatott partszakaszra, ahol ugyan se zuhanyzó, se áram, de a tenger morajlása, no meg a szabadság mámorító lehelete úgyis kárpótol mindenért.
6.) Ha azonban nem vágyunk olyan fene nagy magányra, érdekes szexuálantropológiai kutatások végezhetünk egy nagyobbacska, nemzetközi kempingben, éjszakánként. Elég kicsit fülelni, s egész könnyedén nyomon követhetjük a bal szomszéd görög párocska, vagy a tőlünk jobbra rosszalkodó olasz fiatalok tevékenykedését. S mindez a tapasztalat következő éjszaka összevethető lesz majd a hátunk mögött lecövekelt lengyel házaspár szexuális szokásaival.
7.) Akárhogy is vesszük, felnőtt fejjel sátorozni mindig kissé nosztalgikus dolog. Az éjszaka kellős közepén rendszerint felelevenednek az általános iskolai rémtörténetek, meg néhány felgöngyölítetlen, hátborzongatóra színezett családi legenda. Aztán mindig van egy pont valahol éjfél után, mikor felmerül a kamaszos gondolat, hogy mi lenne, ha leosonnánk a strandra, csak mi ketten – vagy épp többen –, és a csillagos ég alatt megmártóznánk a habokban. Természetesen ruha nélkül.
8.) Végül pedig: leginkább azért érdemes sátorozni, mert a nagyvárosi léttől – hosszú évek kitartó munkája következtében – megcsömörlött ember számára a nomád élet illúzióját adja. Elég csak elhúzni a szúnyoghálót, és kidugni az orrunkat ahhoz, hogy a nyári égbolt valamennyi csillagával „betakarózhassunk”.
