Angliában a Universal kiadó gondolt egy nagyot és kitalálta, hogy a gregorián zene népszerűsítésére megjelentet egy CD-t, de hogy ki vagy kik legyenek az előadók, arra nyílt versenyt hirdetett. Erre az internetet használta fel, és különböző katolikus oldalakon, valamint újságokban, folyóiratokban tette közzé felhívását, hogy megtalálja a műfaj 21. századi legelhivatottabb előadóit.

Ezt látták meg a Bécs közelében található, 1133 óta működő Heliligenkreuz – Szentkereszt cisztercita apátság szerzetesei, és jelentkeztek. Az isteni gondviselés melléjük állt, elnyerték a lemezkészítés lehetőségét. Megjelent az album, és valami égi csoda folytán a sok tücc-tücc zenébe belefáradt fül rákapott a gregorián zene megnyugtató hangjaira.

És nemhiába tapossuk már a 2008-as év napjait, jött egy újabb kitaláció. Klipet forgattak a kolostor falai között a szerzetesekkel, amit aztán feltettek a YouTube-ra, vagyis arra a zenei portálra, ahol a fiatalok és talán az idősebbek is, ha meg szeretnének nézni egy előadót, akkor ott keresnek rá. Ez nem illegális letöltés, a kép és a hang minősége nem mindig a legjobb, de tájékozódásra, és pillanatnyi zenei kielégülésre tökéletesen alkalmas.

A szerzeteseknek ez különösen nagy örömöt okozott, mert úgy találták, hogy így a világ bármely szegény részére is eljut az a csodálatos zenei kultúra, ami évszázadok óta áhítattal töltötte el a templomi hívőket.

És hogy mi lehet a siker a titka? A könnyűzenében alig akad már újdonság. A spontán kiválasztódás nem nagyon működik, az előadókat profi szakmunkások válogatják, és alakítják arra, a szerintük ideális fazonra, amivel már tele van mindenkinek a hócipője. A dalokat ugyanolyan típusú zenei alapokra éneklik fel, ugyanaz a dob és basszus dübörög mindenhol.

Néha egy-egy jobb stúdiózenész valami érdekesebb témát odarittyent, de a nagy egyéniségek, akik a műfaj kezdeténél a semmiből jöttek elő a tehetségükkel, ma már nem igazán érvényesülhetnének. Évek óta pang minden, csak a gumicsontot rágcsálják. Minden új művészi megújuláshoz kell az új ihlet, ami új erőt, új gondolatokat ébreszt. A ’60-as években Angliában megunták az amerikai rock and roll másolását, és jött a beat. Ennek a zenei iránynak adott új értelmet a hippi mozgalom, a szeretet hirdetése az erőszak ellen. Aztán jött a gettó zene, a rap, a drum ’n’ bass.

De lehet, hogy mára elfáradtak a fülek és az emberek újra a szeretetre, a lelket nyugtató és nem tomboltató, nyugodtabb dallamokra vágynak. Nem biztos, hogy ez az egyszólamú, az isteni hitet üdvözítő zene lesz a megújulás kulcsa, de megtermékenyítő hatása biztosan lesz, akár az indiai zenének volt a Beatles munkásságára. És aztán még tovább merülünk a múltban és előjönnek azok a motívumok, amik a népzene sajátjai. Ha a világot megtudnánk fogni azzal, ami Bécstől már csak egy kis ugrás, és a magyar népzene ihlette zenével hódítanánk meg a nyugati poplisták csúcsait, akkor eljönne a Kánaán. Jó lenne ezt is megérni.

A zenei videók megnézhetőek itt