Az íz-érzés éppen úgy érzékszervi ingerület eredménye, mint a hallás, a tapintás, a szaglás, vagy a látás. Az életeke ízét a szájüregben a nyelv szemölcsein elhelyezkedő ízlelő bimbók segítségével érzékeljük.

Négyféle tiszta ízérzés van: az édes, a keserű, a savanyú, és a sós. A többi, például a csípős, már kevert íz-érzés.

A különböző ízek érzékelése nem az egész szájüregre és a nyelvre, hanem csak bizonyos helyekre korlátozódik. Így az édeset a nyelv hegyével érezzük, a sós ízt elől és oldalt, a savanyút hátrább oldalt, a keserűt pedig a nyelv tövén. Az ízlelő bimbók idegvégződésekkel érzékelik tehát a táplálék – rendesen vegyes összetételű − ízét. Az idegpályák vezetői az íz érzést a magasabb agyi központokhoz továbbítják, ahol az ízek mellett azoknak kellemes vagy kellemetlen volta is tudatossá válik.

Az ízlelés szoros kapcsolatban van a szaglással is. Tulajdonképpen a kettő együttesen határozza meg a táplálék ízének kellemes vagy kellemetlen voltát, és ennek alapján fokozódik vagy csökken az étvágy. Az élvezeti érték fogalma természetesen nagyon viszonylagos, és sok egyéni eltéréssel kell számolnunk ugyanazon táplálék esetén is. Ugyanaz az étel egyik ember számára étvágygerjesztő, és így szívesen fogyasztja, a másik számára kellemetlen és ezért elutasítja.

Bár csecsemőkorban általában kisebb szerepe van a táplálék ízének, mint később, mert a megfelelő agyi központok még fejletlenek, mégis figyelemmel kell lennünk arra, hogy a csecsemő tápláléka kellemes ízű legyen. Az anyatej minden csecsemő számára kellemes ízű, a mesterséges táplálékokat azonban már nem fogyasztják egyformán szívesen a csecsemők.

Egyiknek-másiknak valamely étel cukrozva sem elég édes, más babák a savanykás ételeket is szívesen megeszik. Néhány csecsemő a sós ízű főzelékeket eleinte nehezen fogadja el, mert megszokta az anyatej édes ízét, és az új íz még szokatlan, idegen neki. A cukrozással és a túlfűszerezéssel azonban bánjuk óvatosan, könnyen „elkényeztethetjük” az ízlelőbimbóit. A csecsemőkoron túl a gyermekkorban a „válogatás” és az „étvágytalanság”, rendszerint a szülők hibája. Ha a baba eleinte nem fogad el bizonyos ízeket, legyünk türelmesek, ne cukrozzuk meg az ételét azonnal. Próbáljuk apránként hozzászoktatni, hogy az édes ízen kívül a sós és a savanykás íz is hozzátartozik az étkezéséhez.

Kapcsolódó cikkek:

$$1477$$

$$1434$$

$$1412$$

$$1456$$

$$1660$$