A Duna

2010. 09. 30.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Német föld Fekete erdejében eredő szépséges kék csoda,

neved mikor, honnan s kitől kaptad, te jóságos vén Duna,

mennyi sramli zenét hallgattál s fülünkbe hoztad dallamát,

Évezredek alatt síkságok s hegyek között fényesen ballagva,

mennyi mindent láttál és hallottál,népek sokaságát szállítva,

folysz életeket táplálva, olykor tán elvevőn, titkokról hallgatva.

Országokat érintve, szenvedések sokaságát csendben titkolva,

láttad az élet kezdetét, annak keserű menetét, végét is susogva,

hátadon cipelsz csónakokat, hajókat s olykor elhullott vadakat.

Fogadsz medredbe önzetlenül, ha kell elengedsz kisebb folyókat,

előretörve rendületlenül pusztítasz, majd építesz szép partokat,

hozol létre meseszigeteket, melyen élednek hűs zöld ligetek.

Folyásod megzavarva, ellentétes áramot kavarva, vonták haladnak,

vizedbe kéretlenül pillérlábak lépnek, rajtuk hidak kötnek partokat,

partvonalaidon mennyi mindent láttál, tán magyar nótát is hallottál.

Láttad, mint leányka pancsol, fiúcska vizeden kővel kacsázik nevetve,

majd, amott vad csatazaj s ágyútűz,egy tetem vized vörösre festette,

mennyi élőlényt fogadtál medredbe s lettél azoknak folyótemetője.

Vigaszul tükrödet selymes kendőként, fűzfák lehajló ága simogatta,

csendes s nyugodt voltál ekkor, melyet szép kékséged is mutatta,

utad egy gyökér, vagy móló gátolta, de Te mint igazi úr ott hagytad.

Magyar honra lépve, magas hegyeket s idegen nyelveket elhagytad,

lápos-mocsaras ártéri erdőket látván, talán kékséged is ott hagytad,

e földet most két részre tagolod, annak minden szidalmát hordhatod.

Zavaros nagy vized most újra, nagy hegyek között haladva kanyarog,

Visegrád partjainál már a két oldalara csapódó vized megnyugtatod,

de nincs sok időd nyugalomra, egy nagy kanyar most újra jobbra dob.

Vácot elhagyva, egyenes szakaszon haladva, láthatod a szép csodát,

eléred országom, oly sokat szenvedett, de csodásan szép fővárosát,

a Margit-sziget most itt kettéoszt, de nézd ott Buda várát láthatod.

Lám újra egyesült kettévált ágad, menj tovább utadon szép folyónk,

ez a föld lassan búcsút int neked, van még egy feladatod Dunánk,

mielőtt átlépnéd e hon határát,fogadd s vidd magaddal el Tiszánk.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top