A feminizmusnak számos irányzata van. Vannak feministák, akik a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a nők anyagi és fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt – akár a családon belül, akár a munkahelyen, utcán vagy a prostitúció területén. Megint mások az egészségügyre és a női egészségre specializálódnak. Vannak olyanok is, akik a törvényalkotás és a jog oldaláról közelítenek a nőkérdés felé. Minden irányzatban találunk azonban egy közös alapgondolatot, ami nem más, mint az, hogy a nőket, mint társadalmi csoportot számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri – pusztán azért, mert nők.

Azonban nem csak a feminista mozgalmak fogalmaznak meg ilyen és ehhez hasonló célkitűzéseket. Ezeket megtaláljuk például a testi és szellemi sérültek jogvédői, a romák vagy a melegek elleni diszkrimináció és erőszak megszűntetéséért küzdő emancipációs mozgalmak programjaiban is. Vegyük hát sorra a leggyakoribb tévhiteket – és a hozzájuk kapcsolódó tényeket. Tévhit: A feministák mind férfigyűlölők. Tény: A feministák nem általában a férfiakat, hanem a férfierőszakot és a férfiak által élvezett, ugyanakkor nőktől megtagadott előjogok létét utasítják el. A köztudatban azonban a férfiak léte és a feministák által megkérdőjelezett férfiviselkedések elválaszthatatlanul összemosódnak, ezért fordulhat elő az, hogy a feminizmus éles különbségtételét minden férfiviselkedésre vonatkoztatják.

Tévhit: A feministák át akarják venni a hatalmat, és ugyanolyanok akarnak lenni, mint a férfiak. Tény: A feminista mozgalom célkitűzése a nők emberi jogainak biztosítása – mint például a biztonsághoz való jog, az egyenlő bérek, az egyenlő munkaerőpiaci esélyek – és nem a férfiviselkedés imitálása. A mozgalom már csak azért sem tekinti céljának a férfiak utánzását, mert számos férfiviselkedést elítél, illetve azok ellen kíván fellépni – ilyenek például a nők és gyerekek elleni erőszak, a háborúk, a versenyszellem, a környezet pusztítása. Ugyanakkor a feministák arra is felhívják a figyelmet, hogy a női és férfi nemi szerepek mindkét nem számára korlátozóak az önmegvalósítás terén – tehát a nők nemi szerepek alóli felszabadítása magában hordozza a férfiak felszabadításának óhaját is. Az egyenlőségért való küzdelem az elnyomó szempontjából szükségszerűen veszteségekkel jár, azonban ettől ez még nem hatalomátvétel, hanem inkább hatalommegosztás. Tévhit: A feministák mind leszbikusok. Tény: Mivel a népesség tíz százalékát meleg és leszbikus emberek alkotják, természetesen a feminista nők között is akadnak leszbikusok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden feminista nő a saját neméhez vonzódik – ugyanúgy, mint ahogy a leszbikus nők sem mind feministák. Érdemes tehát kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének szexuális érdeklődését helyezi a középpontba.

Tévhit: A feministák kielégítetlen, frusztrált nők, akiknek az a bajuk, hogy nincs mellettük egy megfelelő férfi. Tény: A feminista nők között – mint minden más társadalmi csoportban – ugyanúgy vannak egyedülálló, illetve partnerrel vagy házasságban élő nők. Itt is érvényes tehát az előbbi megállapítás, miszerint érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének párkapcsolatait és szexuális kielégítettségét helyezi a középpontba. Tévhit: Az a feminista nők legfőbb problémája az, hogy rondák, és ezért egyetlen férfinak sem kellenek. Tény: Mint minden női csoportban, a feminista nők között is vannak, akik megfelelnek az uralkodó szépségideáloknak, és vannak, akik kevésbé. Vagyis érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének kinézetét és a férfiak szerint megítélt vonzóságát helyezi a középpontba. Tévhit: A nők már mindent elértek, megvalósíthatják önmagukat. A feministák követelései nevetségesek. Tény: Élete során minden ötödik nő kerül legalább egy olyan párkapcsolatba, ahol partnere veri őt. Magyarországon évente 100-150 nőt ver meg (volt) partnere brutális kegyetlenséggel. A családon belüli erőszak elsődleges áldozatai nők és gyerekek. Statisztikai adatokkal alátámasztható, hogy a nők számára a (volt) partnerek jelentik a legfőbb veszélyforrást. Minden negyedik nő találkozik ugyanis a szexuális erőszak vagy zaklatás különféle formáival. A rendőrök, a bírák, az orvosok, a pszichológusok, a pedagógusok pedig nem kapnak kielégítő képzést a nők elleni erőszakról. Évente csak hazánkban több ezer lányt és nőt csalnak külföldre és adnak el prostituáltnak. Sajnos tény, hogy a nők nehezebben tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak. Az „üvegplafon” ugyanis megakadályozza, hogy nők kerüljenek prominens vezető pozíciókba például a politika, a gazdaság és a művészetek területén. Ennek oka, hogy a nőket sokan még mindig gyengébbnek, szellemileg alacsonyabb rendűnek, nevetségesnek és korlátoltnak tartják. Holott az ENSZ adatai szerint nők végzik a Földön fellelhető összes elvégzendő munka háromnegyedét. Ezért a munkáért pedig csupán a bérek egy tizedét kapják és az összes vagyonnak csupán egy százalékát birtokolják.

Kapcsolódó anyagok:

$$2961$$