Az első ünnepre 1970. április 22-én került sor, melyen mintegy 25 millió amerikai vett részt, hogy felhívja a figyelmet bolygónk romló környezeti állapotára. A második Föld napját húsz évvel később rendezték meg, Magyarországon azóta minden évben megünnepeljük.
Lehet számunkra szebb és fontosabb bolygó a Földünknél, ahol megláttuk a napvilágot, ahol tanúi lehetünk az évek múlásának, az évszakok változásának, a természet építő és romboló munkájának?! Ezer arcát ismerjük, mégis mindig meglep bennünket újabb és újabb ajándékaival: lenyűgöző szépségével, gondoskodásával, kényeztetésével és kedvességével.
Mindez kétségtelenül nagyon kényelmes nekünk, mi több, magától értetődő. Kihasználjuk, amit kaphatunk, elvesszük, de
mit adunk cserébe?
Gondoskodást? Odaadást? Tiszteletet? Féltést?
Vigyázzunk környezetünkre!
Szelektív hulladékgyűjtés, energiatakarékosság, az ivóvíz óvása, komposztálás. Apró tettek, melyek hitem szerint eredményekhez vezetnek,
ha sokan teszünk így!
Ugyanez a Föld megrettent bennünket haragjával, végleteivel, pusztításaival. Ha a levegőt szennyezzük, vihart kapunk. Ha vizeinket szennyezzük, betegséget kapunk. Ha erdőinket irtjuk, forróságot és árvizeket kapunk. De mindegyikre igaz: LECKÉT KAPUNK! Az első leckéket már tapasztalhattuk a középkorban a szennyvíz által okozott pestisjárványokkal. Az ipari forradalom óta szennyezett légkörünkkel küszködünk, a túlnépesedés fokozódása miatt víz- és élelemhiánnyal kell szembenéznünk.
Mégsem tanulunk belőle!
Az hiszem, komolyan kellene vennünk az ősi indián mondást, mely szerint: „ A Földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!” A Föld és az ember, valamint minden élőlénye közös rendszert alkot, ha azt hisszük, ezt uralni tudjuk, vagy ezen felül tudunk kerekedni, akkor kevésbé leszünk bölcsebbek az ősembernél, aki harmóniában élt környezetével.
Viselkedjünk hát felelősségteljes módon Földünkkel.
Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.
