A szerkesztőnek igaza van mikor mondja nincsen korhoz kötve a szerelem, én viszont kiegészíteném azzal távolság nélküli is. A mi esetünk élő példa erre. Párom 49 én 47 éves vagyok, és több mint 600 km van köztünk. Erdély szívében él az én szülővárosomban, én itt Magyarországon. A napokban volt két éves a kapcsolatunk, mindketten érezzük az igazit találtuk meg. Honnan tudjuk???

Gondolom mindenki igénye életre szerelemre más. Mi pedig megtaláltuk azt, aki mindenben megfelel. Nagyon nehéz így ekkora távolsággal, évente több, mint 30 napot együtt töltünk. De neten mindennap beszélgetünk így tartjuk, élesszük a lángot.,Van egy kis telke a családnak a város szélén. Kis 2 szintes házikó rajta. Kellemes nyugodt környezetben, erdőn kell átmenni. Minden alkalommal mikor ott vagyok, legalább egyszer van egy közös vacsoránk itt. Persze van, hogy a gyerekekkel barátokkal látogatunk ide. De a kettesben eltöltött esték már hagyomány.

Ilyenkor kora délután bepakolunk a hátizsákokba, húst, bort és egyéb kellékeket, majd neki vágunk az erdőnek. 25 perc az út, van hogy közben virágot szedünk vagy gombászunk is. Majd amikor megérkezünk a párom lassan tüzet rak, és szorgoskodik a sütéssel, én  készítem az asztalt, terítek. Közben sok kedves dologról beszélünk. Néha egy-egy puszi ölelés. Mire elkészül a hús, az asztal is készen áll. Égnek a gyertyák, hiszen áram nincsen. Mindig szol a zene a mobilról: Edda és Queen. Ők a kedvenceink. Mindig meglepődök, habár már megszokhattam volna, valahonnan egy szál vörös rózsa kerül az asztalra. Majd szépen vacsorázunk és közben mindig vörösbort iszunk. Van hogy vacsora után kiülünk a teraszra csillagokat nézünk és próbáljuk elképzelni a jövőt. A közös jövőt ami még várat magára. Majd ha a vacsora után megpihentünk, kezdünk pakolászni, és indulunk az erdőn keresztül haza. Otthon mindig egy közös fürdővel folytatjuk az estét. Majd még egy pohár bor. Utána pedig következik egy boldog nap méltó befejezése: ágyban bújunk és minden gyengédségünkkel, kedvességünkkel leszünk egymáséi. Ilyenkor minden és mindenki megszűnik számunkra.

Van, hogy nagyon nehéz áthidalni a távolságot, de mindig ezekből a kedves együtt eltöltött estékből merítek erőt. Őszintén elmondhatom: működik is, habár néha izzadnak szemeim, de tudom ezek a boldogság könnyei. Igaz ez a harmadik Valentin nap, de még egyszer sem sikerült együtt ünnepelni, viszont minden együtt töltött nap-éjjel ünnep. Hogy mi ennek a titka? A mérhetetlen szerelem és a végtelen bizalom. Mindkettő alap feltétele egy boldog kapcsolatnak, távolsággal vagy nélküle. Most legközelebb március 7-én indulok, és tudom egy boldog hetet töltünk majd újra együtt. Tudom, újra  lesz egy emlékezetes esténk is a kerti lakban.