Annyi, de annyi év telt már el melletted. Mindig számíthattam rád és bízhattam benned. Ha fájt valami nekem, te ott voltál velem, Ha segítség kellett megfogtad a kezem, és végig kísértél mindig az úton. ha bántottál is néha, én nem haragszom, mert én is hibáztam, és fájnak is nagyon, de az ilyen perceket a múltunknak hagyom, nem akarok emlékezni, csak mindig a jóra. a sok szép szóra és a finom kis borra, amit akkor ittam én és akkor ittál te.. mikor először nézhettem gyönyörű szemedbe. A szerelem képe, a szerelem íze, Ma is élénken él az emlékeimben. Ahogy sétáltunk ketten, a tó partján csendben, Egy költő sem fogalmazhatta volna meg szebben. A tó vizén táncolt a hold fénye szépen, Egy hulló csillag is elsuhant az égen. A szellő is simogatta arcunkat lágyan, Ahogy leültünk a padra mi ketten, párban. Egy utolsót kortyoltunk az édes kis borból, És kiragadtuk egymás lelkét a porból. A bennünk lévő fájdalom, félelem és kétely, A semmibe foszlott ott azon az éjjel. Egymás karjaiba olvadtunk szépen, Mint lassú folyó, ami partot mos éppen. És hatalmas hídként ölelt át minket, A bor utáni vágy, a szerelmi érzet. Mert minden egyes borcsepp, újabb erőt adott, És minden sötét felhőt nyomban szétoszlatott. Ha voltak is gondok te leültél szembe, A szerelem borát adtad a kezembe. S rögtön úgy lett minden, úgy ahogyan régen, Olyanok voltunk akár a mesében, A daliás herceg,és a gyönyörű királylány, Nem féltem soha, tudtam. hogy mi vár rám. S bár az évek lassan elszálltak felettünk, Emberek maradtunk, nem a semmiért lettünk. Mi ketten egy pár, egy szerelmi fészek, Szeretlek most és ameddig élek. Köszönök mindent, bár nem tettem csodát De Veled Mindig szívesen ittam...a szerelem borát!!