A pasit  kell  kicsit  „csábítani”...  Hihetetlen, milyen hatással van rájuk, a változatosság! Az egészhez nem kell semmi extra, csak kis  kreativitás, ami bennünk, lányokban mindannyiunkban meg is van. Én előre  kitervelem:

Kellemes  hangulat,  gyertyafény, halk  zene, kis összesimulás, csábos mosoly., és  máris ott  vagyunk, mint x évvel előbb, érzelmileg. Mellesleg: egy közös pezsgőzés a fürdőszobában? Ugye az se semmi! De a legfontosabb  ezek mellé, a szívből jövő szeretet, és ragaszkodás! A szerelem az ember életének leghatalmasabb műve: remekmű. A szerelem lassú, lelki kiképzésen múlik, amelynek megszakadni nem szabad, minden megszakítás veszélyt jelent: «Nem lehet egy nőt otthagyni, mint egy poggyászt, amelyet, ha kell, újra felvesznek.» Meg kell alkotni egymásban, belül, azt, akit szeretni akarunk és olyanná kell válnunk, amilyenné a másikunk akarja. A szerelem művészete nem egy, nem kettő, hanem húsz-harminc éven át zengő mámor éneke. Hinni, bízni kell egymásban; a lelkek kiöntése kötelesség; szavaktól függünk; a szó: minden. A szerelem a türelem műve. Azért, a fentiek, alapján sem mindig  sikerül minden... Gondoljátok el:  az asztal megterítve, a gyertyák (csonkig égve). Minden  szép és jó, kezdődne a „kibontakozás”, amikor  megjelenik a kedves mama, és oda a varázs... Vagy ugyan ez, már szép és jó minden, de a férjuram a vacsi és a kávé között  kényelmesen  elbóbiskol... ciki ugye? Ugye nem csak velem esett mindez már meg?