A nyári napfordulókor való változás azt a nézetet szülte akkor, hogy az égitestet valamilyen ellenállás állítja meg, és kényszeríti visszafelé haladni.
Az akkori görög tudósok észak szelében és hidegében véltek a visszaűző erőre ismerni, s ez a vélemény a köznépnél is elterjedt. Majd később tudományosabb vélemény merült fel. Úgy okoskodtak, hogy az égi fényjelenségek csak addig éghetnek, amíg tüzüket táplálja valami. Ez a táplálék, pedig nem egyéb a légkörben szétszórt gőzöknél. Úgy gondolták, hogy ha a légkör valamelyik vidékének gőzeit felfalták, akkor más vidékekre kirándulnak, nehogy a tüzük kialudjon.
Aristoteles, aki mindegyik égi testet értelmesnek gondolt, úgy hitte, hogy az égitestek csak úgy mozoghatnak, ha táplálkozásuk miatt helyről helyre kell vándorolniuk. Posidonius, Seneca, és Cleomedes is így vélekedtek. A klasszikusoknál nem egy helyen fordul elő az a képes szólam, hogy a csillagok úgy legelnek, mint nyájak a legelőn. Empedocles a bolygókat szabad és független lényeknek tekintette. A legáltalánosabb vélemény az volt, hogy a lemenő Nap a tengerbe merül, amit a peruiak azzal toldottak meg, hogy tüze az Óceán ágyának nagy részét kiszárítja. Ibéria lakói hallani vélték, hogy a hullámokba merülő Nap olyanformán sistergett, mint a vízbe mártott vas. A Társaság-szegeteken Borabora és Maupiti bennszülöttei a sziget-csoport szélső-nyugati lakói, még jelenleg is hallják az Óceánba való merülését.
Kínában pedig híre maradt, hogy egy ütközet alkalmával, melyet az ie. XI. százdban vívhatak, a Lu-tartomány fejedelme, aki a hadak egyikét vezérelte, esdekelve kérte a már-már leáldozóban lévő, Napot, világítson még neki néhány óráig. Erre az égitest három hold-osztállyal, azaz mintegy negyven fokkal visszaszökött már befutott útjára, és így a győztes csapat két és fél órát nyert. Az ember mindezekre azt mondhatja, hogy ez akkoriban a csillagászat még a mesék országában volt! Mi akik, olyan nagyon bízunk ítéletünkben és az ábrándok ellen olyan keményen, harcolunk, mégis feljegyeztük évkönyveinkbe, hogy a Nap megállott a horizontunkon, hogy V. Károly seregei ráérjenek a szász fejedelmet teljesen tönkreverni. És ez nemcsak olyan mente-monda. Miután az égitesteket önkényesnek képzelték, így az ő önkényük szerint keletkeztek a fogyatkozások is, melyeket feljegyeztek: így például Romulus halálának hírmondója egy napfogyatkozás volt. A csodák annál nagyobb számban vannak, minél kevésbé ismeri az ember azokat a feltételeket, amelyeket, – hogy a csodák létrejöhessenek –, teljesíteni kellene.
Kapcsolódó anyagok:
$$1260$$
$$1190$$
$$1177$$
$$1111$$