Azt tudjuk, hogy a kutatók, főleg a csillagászat terén mindig jóval előrébb gondolkodnak, mint más területeken, hiszen az ő tudományáguk az egyik legdinamikusabban fejlődő az összes létező kutatási terület között. Most két amerikai professzor előállt a Mars benépesítésének tervével.

Hogy hogyan is gondolják ezt? Hát, már jó pár éve léteznek elméletek, hogy a Mars klímáját hogyan lehetne a földiéhez hasonlóra formálni, és benépesíteni a bolygót. Most az Washington Állami Egyetem két professzora, Dirk Schulze-Makuch és  Paul Davies kutatók úgy gondolják, hogy a Mars benépesítésének is valahogy úgy kell elkezdődnie, mint ahogyan anno Amerika is benépesült. Tehát az eső telepesek, vagy esetünkben asztronauták, már ne tervezzenek visszautat, hanem maradjanak ott és kezdjék el a civilizáció kiépítését.

Ez eddig úgy néz ki, mintha egy sci-fi regény első pár lapját olvasnánk, pedig a két kutató még cikket is publikált a témában egy neves amerikai szaklapban. Az eset nem kis felháborodást keltett mind szakmai, mind társadalmi körökben, hiszen nem mindenki engedné el szívesen az asztronautákat a visszatérés esélye nélkül. Obama elnök korábban már felvázolt egy tervet, mely szerint 2030-ra szeretnének embert küldeni a Marsra, de határozottan kijelentette, hogy nem szeretné, ha az emberek ott maradnának egyedül egy idegen bolygón.

A két kutató ezzel szemben meg van bizonyosodva róla, hogy a Mars benépesítését egy-két évtizeden belül meg kell kezdeni, hogy elejét vehessük a Föld óriási túlnépesedése miatt fenyegető katasztrófáknak. Schulze szerint kezdetben küldhetnének idősebb asztronautákat, akik már tapasztaltak. „Kezdhetnénk olyan 60 év körüli telepesekkel, aztán majd látjuk, hogyan tovább.” - fogalmazott a kutató. Ennek a kijelentésnek az egyik oka, hogy a Marson lévő sugárzás nagy valószínűséggel károsítja a reproduktív szerveket, így, ahogy ők fogalmaztak „reproduktív korban” nem jó ötlet telepeseket küldeni a bolygóra.

A Mars körülbelül hat hónapos útra van a Földtől. A kutatók azt javasolták, hogy kezdetben két-két fős hajók induljanak, amelyek landolás után lakótérként is használhatóak, majd őket követnék a további hajók, melyek élelmet és nyersanyagokat szállítanának a további telepesekkel együtt. Arról nem is beszélve, hogy állításuk szerint az akció mintegy 80%-kal kevesebbe kerülne, ha nem kellene a visszaútra is üzemanyagot vinniük az űrhajóban.

Persze még a két kutató sem javasolja igazán a küldetést, és azt is belátták, hogy a NASA-nál nem fognak elérni semmit az új ötleteikkel. Így a magánszektor felé fordultak és azokat az unatkozó milliárdosokat vették célba, akik keresik a kalandokat és hajlandóak lennének belevágni egy ilyen nagyszabású akcióba. A jelek szerint már vannak is rá vállalkozó kedvű jelöltek, akik saját költségükön elindulnának benépesíteni a Vörös Bolygót.

Persze az út még a bolygóra érés előtt is meghiúsulhat, hiszen számos olyan idegrendszeri és érzelmi károsodáson mehetnek át az űrhajósok, melyek akár teljesen elképzelhetetlenné teszik, hogy érdemleges munkát folytathassanak a landolás után. A hat hónapi bezártság könnyen vezethet depresszióhoz vagy bipoláris viselkedési zavarhoz, sőt egyes esetekben akár teljes őrülethez is. Így viszont már alaposan megnő a kockázat.

Be kell látnunk, hogy a sci-fi filmek sokszínű világa már nem is áll olyan távol a valóságtól, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A tudomány rohamtempóban fejlődik és talán megtalálja az új lehetőségeket, talán új bolygókon. Addig viszont marad a kutatás, az elméletek és az ábrándok. Amíg valaki - mint a Holdra szálláskor - meg nem valósítja a merész álmokat.