"...a virágok törékenységét és a gyémánt keménységét, a méz édességét és a tigris kegyetlenségét; a tűz forróságát és a hó hidegségét, a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét. Mindezekből alkotta Brahma az asszonyt és a férfinak adta." /Fritz Kahn/

Kijelenthető, hogy 2009-ben ízekre szedtük a Nőt. Górcső alá tettük, belenéztünk testébe, lelkébe. Kiveséztük mit mikor, hogyan és miért érez. Leszóltuk, majd piedesztálra emeltük. A szánkra vettük, megízleltük, csámcsogtunk rajta jó darabig, majd kiköptük. Kapott hideget, meleget, függetlenül napszaktól és évszaktól. Hol szerettük, hol gyűlöltük, de mindenképpen érzelmeket ébresztett. Hogy megérdemelt-e ekkora figyelmet? Minden bizonnyal.

Én személy szerint sokat tanultam. Írás közben kénytelen voltam kívülről látni Őt. Kénytelen voltam elfeledkezni róla, hogy magam is nő vagyok, hogy aztán kellő iróniával, humorral, olykor alázattal vagy együttérzéssel tudjak belőle témát csiholni. Figyeltem Őt, analizáltam, kerestem, kutattam a hibákat és erényeket. Sokszor meglepett, elborzasztott, amit találtam, máskor csak kuncogtam, hogy milyen kis csacska lény. Sokat megtudtam róla, bár biztosan állíthatom, még mindig csak egy apró szeletkéjét ismerem.

A Nő igazi rafinált jószág, szinte bármit képes elérni, ha úgy akarja, ringó csípőjével, kacér tekintetével. A teste valódi hangszer: minden porcikája egy billentyű, melyet csak le kell ütni, hogy a férfiakban felbúgjon egy hang, ahogy azt már egy neves írónk is megmondta.

Egyik percben még erős és kemény, mint egy szikla, mosolyog töretlenül. A másikban azonban már nyomát sem látod mindennek, esetlen és segítségre szorul. Egyszerre bátor oroszlán és gyáva nyúl, sosem tudhatod, a következő pillanatban melyik arcát veszi elő. Olykor bájos kölyökmacska, máskor igazi ragadozó. Egyszerre van meg benne a kígyó minden álnoksága, és a bárány szelíd melege. Kiismerhetetlen, ezernyi személyisége van, melyek ugyan mind az övéi, de csak egy az Igazi. Hogy ezt megleld, úgy kell rá tekintened, mint a hagymára. Rétegről rétegre kell haladnod legbensőbb titkainak megismeréséhez. Óvatosan le kell róla hántanod minden sallangot, melyet a világ kedvéért magára aggatott, közben pedig birka módjára kell tűrnöd a maró gőzt, ami a szemedbe csap, és sírásra ingerel.

A Kisherceg rókája ő, akit meg kell szelídíteni. Nem szavakkal, azok gyakran csak félreértést eredményeznek. Inkább óvatos, simogató mozdulatokkal.

És hogy mindez bók-e, vagy szitok, döntse el mindenki maga.

Most azonban azt mondom, forduljon a kocka. Legyen 2010-ben egy kicsit rivalda fényben a Férfi is. Beszéljünk róla, vesézzük ki. Cirógassuk, majd lökjük el, hogy magától találjon vissza hozzánk. Ismerjük meg, hogy mit gondol, hogyan érez. És mindeközben természetesen ne feledkezzünk meg arról sem, hogy még a Nővel kapcsolatban is vannak elmaradásaink.

Teljen ennek jegyében az új év. S bár nem szoktam fogadkozni, most az egyszer ígérem: én minden erőmmel ezen leszek.

Boldog és sikeres új évet, kellemes párkeresést mindenkinek!

- röné -

"Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket." /Rejtő Jenő/

Ugye, hogy mennyire igaz?