A táplálkozási szokások már gyermekkorban kialakulnak, ekkor tanulják meg a lurkók az ételválasztást, az étkezések ritmusosságát. Rögzülnek a jó, illetve a rossz szokások, ennek következtében formálódik az ízlés. Ha egészséges szokásokkal indulnak neki a felnőtt világnak, akkor az étkezésük nem fogja befolyásolni negatív irányba az egészségi állapotukat. Viszont, ha a rossz szokások rögzülnek, az kihat nem csupán testük egészségére, de lelkivilágukra is.

Sok szülő bele sem gondol, hogy a rosszul kialakított gyermekkori étkezéssel mekkora hátrányba kerül gyermeke. Felnőttkorban a rossz étkezési szokások számos betegség alapkövei lehetnek. Ehhez hozzákapcsolódhat a genetikai hajlam, amely a magas vérnyomást, a szívinfarktus esélyét, az agyvérzést, illetve az érelmeszesedést elősegíti. Emellett az elhízás a felnőtt típusú cukorbetegségnek, a csontritkulásnak és a tápcsatornák rosszindulatú daganatos megbetegedésének is növeli az esélyét.

A gyerekek közel egyötöde sosem reggelizik, nem fogyaszt reggeli gyanánt egy pohár tejet sem, és a közétkeztetésben sem vesz részt. Ehelyett gyorsételeken élnek, cukros üdítőitalokat isznak és édességekkel bombázzák szervezetüket. A legkedveltebb húsféleség a disznóhús, és a családok nagy része állati eredetű zsírokat használva süt és főz, emellett a fehérkenyér fogyasztása is igen nagy arányú. A zsírfogyasztásban a telített zsírok fogyasztása dominál, ami a szív és érrendszeri megbetegedések egyik legnagyobb előidézője. Ilyen zsírral készült étel fogyasztásakor a koleszterinbevitel meghaladhatja a maximum értéket, miközben a nyomelemek és az ásványi anyagok bevitele igen alacsony százalékon marad. A vérben triglicerid kering, ami a zsírokból, illetve a felhalmozódott szénhidrátokból származik. Ha a trigliceridszint megnő, nem csupán az elhízás lehet a kellemetlen következménye, de a koleszterinszint növekedéséhez is hozzájárul, ami hosszú távon érelmeszesedéshez vezet. Legjobb ellenszere a szénhidrátbevitel csökkentése és a megfelelő diéta kialakítása.

Lelki következményei is vannak az elhízásnak, a stressztől kezdve egészen a testképzavarig. A túlsúlyos emberek könnyebben lesznek depressziósak, mert a számtalan fogyókúra kudarcai között nem találják a kiutat. Belevágnak ugyan a diétába újra és újra, de vagy feladják azt, vagy rövid időn belül visszaszedik a leadott kilókat. Mindez számukra feldolgozhatatlan, ezért lelki gondokat idéz elő. A stressz, a megértettség hiánya, a szeretetéhség mind-mind kényszerként hatnak rájuk, de a megoldások keresése helyett az evés lesz a menedékük. Mivel a boldogság forrása az evés lesz, képtelenek lesznek lemondani róla. Édességet nagyon sokszor jutalomként adnak maguknak, ennek gyökerei pedig nem máshol, mint a gyermekkorban keresendők. Kialakult egy reflex azokban a felnőttekben, akik gyermekkorukban akkor kaptak édességet és csokit, amikor valamiért meg akarták őket jutalmazni. Számukra az édesség és a szeretetérzet egybetartozik. Ha szomorúak, úgy érzik, az evés megvigasztalja őket. Gyakran kialakulhatnak evési zavarok, melybe nem csupán a túlzott evés, de a túl kevés tápanyag bevitele (anorexia, bulímia) is beletartozik. Ha valaki eljut odáig, hogy felismeri betegségét, akkor a segítségkérésnek nem szabad elmaradnia, és egy életmódváltással úrrá lehet a betegségein, legyen az testi vagy lelki eredetű.

A gyermek egészséges táplálkozása szem előtt tartandó, hiszen a krónikus felnőttkori megbetegedések alapját képezheti.

-TT-