Héra a házasság istennője. Házasságában elsősorban a beteljesülést és nem az anyaságot keresi. A Héra-típusú nő képes éltre szólóan elkötelezni magát, sokszor a már romboló kapcsolatot is képtelen megszűntetni. Hűséges, de féltékeny feleség, akinek legfőbb vágya, hogy társa előmenetelét segítse. Hajlamos önmagát háttérbe szorítani. Ez az archetípus az, amely – életkortól függetlenül –, a legtöbb nőben megtalálható.

Démétér a termékenység és a gabonaföldek istennője, ő a táplálékadó anya. Az anyai önfeláldozás, nagylelkűség, segítőkészség megtestesítője. Az ilyen nő elsődlegesen a gyermekéhez kapcsolódik, ő az élete értelme. Más kapcsolataiban a gondoskodás kerül előtérbe. Az anyaság iránti erős vágy meggondolatlan terhességhez, illetve a függőség minden áron való fenntartásához vezethet. Anyós-meny viták, az unokákkal kapcsolatos túlzott engedékenység mind-mind Démétér műve. És bizony gyakran esünk Démétér és Athéné harcának áldozatául is, amit földi halandóként így élünk meg: karrier vagy gyerek.

Perszephoné a lány, pontosabban az „anyja lánya” őstípus megtestesítője. A mitológiában kezdetben nem viselkedik önálló személyiségként, csak az anyjával szoros kapcsolatban működik. Ekkor a neve még Kóré. Az ilyen típusú nő kislányos marad, állandóan gondoskodást, törődést igényel. Alkalmazkodik a környezetéhez, ő a „jó kislány”. A való világban sodródódó, gyámolításra szoruló lányka, vagy önállótlan feleség. Ez az archetípus viszont magában hordozza a fejlődés lehetőségét. A mitológiában Kórét Hádész, az alvilág ura feleségül veszi, új nevet kap: Perszephoné az alvilág, a tudatalatti istennőjévé válik. A Perszephoné-nő képes átélni a személyes kapcsolatok mélységét, fogékony mások problémájára. Az ilyen nők gyakran választanak segítő foglalkozást. Beleérző képességük folytán nagyon jó pszichoterapeuták, természetgyógyászok lehetnek, fantáziájuk és eredeti ötleteik miatt pedig kiváló festő, költő, zeneszerző válhat belőlük.

Aphrodité a szépség és a szerelem istennője. Bár sok szeretője és gyermeke volt, mégsem vált sebezhetővé, a férfiak által kiszolgáltatottá. Ez az archetípus hordozza az érzéki örömök keresését, a megismerés és teremtés vágyát. Élvezi az életet, a kölcsönös szerelem örömeit, ugyanakkor nehezére eshet a következmények mérlegelése. Gyakran keveredik futó kapcsolatokba, nehezen tud monogám maradni, ő a végzet asszonya. A nők riválisnak tekintik és bizalmatlanok vele. Az Athéné- és Artemisz-típusú nők megvetik, mert a pillanatnak él, a Héra- és Démétér-típusúak pedig a házasságot, anyaságot féltik tőle. Az Aphrodité-nőt szeretik a gyerekek, mert nem nézi őket kritikus szemmel, a gyerekek szépnek, okosnak érzik magukat mellette. Ugyanakkor az Aphrodité-anya felelőtlen is lehet. Az Aphrodité-őstípus főleg a fiatal nők körében elterjedt, vannak köztük olyanok, akik szexualitásukat sokszor karrierjük szolgálatába állítják, az így létrejött Athéné-Aphrodité típusú nők elterjedése végső csapást mérhet a kétnemű világra.

Talán nem árt elgondolkodni azon, melyik istennőt segítsük hatalomra magunkban, melyiket csalogassuk elő, vagy szorítsuk vissza. S ha egyedül ez nem menne, ma már számtalan Istennő-tréning közül választhatunk, ahol segítenek megtanulni, hogyan éljük meg jól nőiségünket.

Kapcsolódó anyagok:

$$364$$

Kapcsolódó fórum: 

$$f1665$$