Valószínűleg mindannyian hallottuk már tudománykedvelő ismerőseinktől, hogy a szerelem valójában csak kémiai és biológiai folyamatok összessége. Íme, így működik a szerelem a tudósok szerint:

Ismerjük a jeleket. Heves szívdobogás, izzadó tenyér, pillangók a gyomrunkban, kipirult arc. Úgy tűnik, ha szerelmesek vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva saját biológiai folyamatainknak. A téma egyik legnagyobb szakértője Helen Fisher, a New Jersey Egyetem kutatója három szakaszra osztja a szerelmet az alapján, hogy éppen milyen vegyi anyagok jönnek működésbe ilyenkor.

A vágyat a tesztoszteron és az ösztrogén hajtja. A tesztoszteron nem csupán a férfiak szervezetében van jelen, fontos szerepet játszik a nők nemi vágyának létrejöttében.

Ez az igazán szerelmes fázis. Amikor az emberek szerelmesen gondolnak a másikra. Képesek vagyunk kevesebbet enni és aludni, de jóval többet gondolni a másikra, mint általában. Ebben a szakaszban egy csomó neurotranszmitter, a „monoaminok” játszanak komoly szerepet.

Ebben a fázisban főszerepet vállal a dopamin és a noradrenalin (vagy adrenalin), mely az izzadásért és a heves szívdobogásért felelős, valamint a szerotonin, mely a kutatók szerint magát a szerelem érzést kelti bennünk és őrült dolgokra sarkall minket.

Ez a szakasz váltja fel a vonzalmat akkor, ha a kapcsolat hosszú távúnak bizonyul. Ez a fázis legtöbbször a gyermekvállaláskor szilárdul meg. Két hormont tartanak hangsúlyosnak ebben a fázisban.

Oxitocin: ez az anyag segít az anyának, hogy kötődjön a gyermekéhez. Segíti a tejtermelést és szerepet játszik az orgazmus átélésében is, ami a kutatók szerint fontos eleme ennek a fázisnak.

Vazopresszin: a kutatók szerint ez az anyag az, mely valójában a hosszú távú kötődést lehetővé teszi. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan választjuk ki partnerünket, a kutatók szerint az evolúció a válasz. Szerintük a lehető legjobb génekkel rendelkező egyént választjuk ki, hogy minél sikeresebb utódaink születhessenek. Viszont továbbra is hiányos a magyarázata annak, hogy a szerelem hogyan és miért alakul ki a szervezetünkben.  Sok kutató szerint az érzésnek is az utódnemzés az oka, de mások ezt vitatják, mondván, hogy a pubertás előtt is képesek vagyunk szerelembe esni, pedig akkor még nincsen szó utódnemzésről.

Egy biztos. A szerelmet, csak úgy, mint az univerzumot, valószínűleg lehetetlen tökéletesen feltérképezni mindössze tudományos szempontokat figyelembe véve.