Például, hogy a testfestő legyen jóképű, megnyerő hangú, jó modorú, de ugyanakkor vagány is. Egy kicsit öltözködjön extravagánsan, és legyen egy frankó járgánya. Az utóbbi a modell-beszerző körúthoz nem használható, mert egy kocsi letekert ablaka mögül kiszólni egy csinos nőnek, hogy „de lefestenélek, szivi”, szerintem eléggé ciki. Még az a válasz is érkezhet, hogy mi van öcsi, dugni már nem tudsz? Szóval ez elvetve. Tehát, megyek az utcán, előttem egy csinos nő. Odamegyek hozzá.

– Figyelj kislány. El kéne jönnöd velem este „X” klubba, ott bemegyünk az öltözőbe, levetkőzöl, én pedig kifestem a tested. Lehetőleg tangában gyere, mert az jobban vonzza annak a háromszáz férfinak a sóvárgó tekintetét, akik között fel-alá kell majd sétálgatnod. Persze, kapsz majd mindenféle ajánlatot, de ezekkel ne törődj, legyél barátságos és elutasító. Gondolj arra, hogy utána én várlak az öltözőben. Hát nem tudom. Ha erre egy nő azt mondja, hogy rendben, annak őrültebbnek kell lennie.

Lehet más út is. Például elviszem a barátnőmet, és őt festegetem. Na ja, de nem vagyok én annyira féltékeny, hogy minden lépését követve félrelökdösöm a hozzá közeledni szándékozókat? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A bökkenő ott van, hogy általában nem egy nőt kell vinni az ilyen alkalmakra, hanem hármat-négyet. Ez már kész lebukás. A lányok elkezdenek beszélgetni, és kiderül, hogy titkos háremet tartok, aztán kezdhetem elölről az építkezést.

Mi lenne akkor, ha elfogadnám a lányok felajánlkozását? Mivel népszerű lennék, tudnák hogy ki vagyok, ezért csak el kéne mennem olyan bulikba, ahol sok csajszi megfordul. Szép számmal akad exhibicionista köztük, aki mit meg nem adna, ha így, a szépen kifestett testének álarca mögé rejtezve flangálhatna az emberek között. De vajon kit választanék? Azt a nagymellűt, akinek fel van polcolva a cicifixében a didkója, és amikor levetkőzik, szétterül rajta? Vagy azt a felturbózottat, akinek a hajlat alatti vágásáról nem tudom levenni a szemem, és amikor hozzáérek, arra gondolok, hogy ez csak egy műanyag tejeszacskó emberi bőrbe csomagolva? Vagy azt a kamaszos kis mellűt, aki ugyan szimpatikus, de megfestve nem olyan mutatós?

És akkor jön valaki, akiben fantáziát látok, aki ihletet ad. De ezt a testet is le kell tesztelni. Elvonulunk egy félreeső folyosóra, bekéredzkedünk a büfés raktárába, belógok vele a női WC-be, kimegyünk a sötét utcára, beülünk a kocsimba, vagy a legjobb, ha felmegyek hozzá. Levetkőztetem, és kiderülnek a hibák. Például, hogy nem is olyan szép a feneke, amilyennek a jól szabott nadrágjában láttam. Én jól felizgulok, mert barátnőnek ettől még jó lenne, de vászonnak már nem. Hogyan lehet ezt úgy megmondani, hogy ne legyen belőle sértődés?

De vegyük a legjobb eshetőséget. Találok valakit, be is válik, aztán a party után, kifestve felviszem magamhoz, mert valahol le kell mosni róla a festéket. Lefürdik, majd bebújunk az ágyba. Aztán reggel visszaszól az ajtóból: – Azt hittem, ennél jobb vagy az ágyban.

Hát hiányzik ez nekem? Még szerencse, hogy nem tudok festeni.