A testhőmérséklet ingadozásáért a test úgynevezett vazomotorikus idegek felelnek. Ez az idegcsoport végzi az erek szűkülését, illetve tágulását. Az agyalapi mirigyben termelődő vazopresszin hormon pedig az egész szervezet vérnyomás szabályozását irányítja. A megváltozott hormonháztartás tehát az egész szervezet működésére is hatással van, így a ránk törő hullámok okai is innen származnak.
Ezek az idegimpulzusok gyors egymásutánban következhetnek be, oly módon, hogy az egyes vazomotoros hullámok egyáltalán nem fejlődnek ki teljesen és éppen olyan gyorsan, mint ahogy keletkezek, másfelé irányított izgalom útján feloldódhatnak. A hőhullámok, erőfoka sem egyforma. Míg egyesek éjjel-nappal kínzó hőhullámokról panaszkodnak, másoknál ez a jelenség csak ritkán, egész enyhe fokban jelentkezik és akkor is csak kifejezett testi vagy lelki izgalom hatására. A hőhullámok általában rohamszerűen jelentkeznek, s csillapodásuk után elsápadás, majd verejtékezés következik be.
A hőhullámok megjelenési alakjában is jelentős egyéni különbségeket látunk. A „betegek” egy része igen erőteljes hőhullámokról panaszkodik, s ezt az arc kifejezett vérbősége és ennek megfelelő „lángolása” kíséri, amely után sápadtság következik: mások viszont ugyanilyen intenzív hőhullámokról panaszkodnak, amikor arcukon semmiféle színváltozás nem figyelhető meg, pusztán az igen kifejezett izzadás, az aggodalmaskodó arckifejezés igazolja a hőhullámok kétségtelen jelentkezését. Más nőknél viszont a roham alkalmával az arcon, a nyak, a mellkas bőrén kifejezett foltokban jelentkező bőrpír észlelhető.
A meleghullám többnyire kifejezetten az arcra, illetve a fejre lokalizálódik, de olykor a mellkasra, hasra is kiterjedhet. Tekintettel arra, hogy a hőhullámok gyakran a megfelelő területre vonatkoztatott fájdalomérzéssel társulnak, a mellkasra és hasra kiterjedő és fájdalomérzéssel társuló hőhullámok olykor elkülönítendők az e területeken szóba jöhető megbetegedések hasonló tüneteitől. Épp így, kísérő jelensége lehet a hőhullámnak az égésérzés is, amely például a gyomortájékon – fájdalomérzéssel kísérve – súlyosabb gyomorbetegség tünetével is összetéveszthető.
A hőhullámokra vonatkozó panaszok egyik legsúlyosabb alakja az, amely az agyvérzéstől való félelemérzést kelti a betegben, s ez a nem eléggé felvilágosított nők esetében elég gyakran tapasztalható. Ez természetesen fokozza a klimakterikus nők pszichikus nyugtalanságát, egyébként is meglévő félelemérzését.
A hőhullámok legkínzóbb alakjai azok, amelyek verejtékezéstől is kísérve nemcsak nappalra, hanem éjszakára is kiterjednek, és álmatlanságot okoznak. Bár az álmatlanság gyakori kísérő jelensége a klimaktériumnak, az esetek nagy számában az e szakban előfordulható tipikus betegségek kísérő jelensége is lehet és így e tünet helyes értelmezése is nagy gondosságot, követel.
Nagyon gyakori panasz a szédülés, ami a hőhullámoknak csaknem állandó kísérő jelensége. Gyakran előfordul azonban, hogy a szédülés még a hőhullámokat is megelőzi és így a klimakterikus tünetcsoport első tüneteként, szerepelhet. Ezek a klimax korai szédüléses jelenségei leggyakrabban a reggeli felébredés után jelentkeznek, és általában émelygéssel és hányingerrel járnak. Intenzitásuk képe rendkívül változatos, és míg egy-egy ember csak járásnál érez mérsékelt szédülést, járási bizonytalanságot, másoknál a gyors felülés, felállás igen intenzív rohamszerű szédüléssel jár.
A szagló- és íz érzékkel kapcsolatban is felmerülhetnek a klimakterikus nők panaszai. Ezek a tünetek ritkán fordulnak elő, étvágytalanságot és ennek következtében olykor komoly fogyást is okozhatnak. Ha ezek a panaszok súlyosabb alakot öltenek, gyomor- és bélzavarokhoz vezethetnek, hányingert és hányást is kiválthatnak.
A klimaktérium szakaszában fellépő ilyen tünetek gondos megfigyelést és az emésztőszerv-rendszerre vonatkozó beható vizsgálatot igényelnek, mert a változás kora az időszak, amelyben a gyomor és bélrendszer rosszindulatú daganatai is jelentkezhetnek, és a tünetek nem elég alapos vizsgálata súlyos tévedésekre adhat alkalmat.
A bőr területén is jelentkezhetnek panaszok. Általában a végtagok, főképpen a kéz- és lábujjak hideg-, vagy meleg érzésében, „hangyamászásszerű” kellemetlen érzésben nyilvánulhatnak meg, és az erek görcsös állapota okozza. Az esetek jelentős számában fájdalomérzéssel társul, és ez olyan fokot érhet el, hogy a változás korában lévő nő egy-egy esetben még úgy is érezheti, hogy pusztán a ruha érintkezése a bőrével is, fájdalommal jár.
Sokak életét keseríti meg a bőrviszketés is ami szintén rosszul hat a klimakterikus szakban lévő hölgyek kedélyállapotára. Ennek megjelenési alakja igen változatos, és általában mérsékelt, bár előfordulhat, hogy rendkívül kínzó módon végig húzódhat a klimaktérium egész szakán át. A viszketés egész napon át nyugtalanító, de főképpen az esti lefekvés után, az ágy melegében válik elviselhetetlenné, így éjszakai álmatlanságában van igen jelentős szerepe. A viszketés olykor csak egy-egy bőrrészletre máskor viszont az egész testfelületre kiterjed. Főbb helyei lehetnek a tenyerek, a talpak, a hajas fejbőr, és a nemi szervek tájéka. A viszketés az esetek egy részében a nyálkahártyára is ráterjed: így a száj, hüvely- és a végbélnyálkahártyájára. A klimatérium szakában fennálló vazomotors jelenségek a szellemi felvevő képességet is befolyásolják, illetőleg megnehezítik, mert a vazomotor központ megzavart működése következtében megváltozik az agyi erek vérrel és oxigénnel való ellátása. Ezzel magyarázhatók az emlékezés romlására, a feledékenységre, a gyors szellemi kifáradásra vonatkozó szubjektív tünetek.
Kapcsolódó anyagok:
$$1650$$
$$1612$$
$$1713$$
$$1853$$
