Két évvel ezelőtt Herman Levente a Vázlatok magánhadsereghez sorozata cirka nyolcvan  –  személytelenséget és a hatalmat képviselő – arcból áll. Az arcok általában szem vagy száj nélkül, olykor nagyrészt elmosódott vonásokkal bújnak elő sötét hátterükből. Egy biztos: a mára, nagy részben a világ különböző városaiba szétszéledt hadsereg Budapesten maradt maréknyi csapatának ereje egyedi és megismételhetetlen.

Idén a marosvásárhelyi festő mint a Várfok Galéria legújabb és legfiatalabb tagja, egy éve a csoportos tárlatok rendszeres szereplője. Ádám és Éva című kiállítása egy évekkel ezelőtt megkezdett hatalmas ciklusának legújabb fázisa, és valószínűleg nem is az utolsó. Herman újszerű, nyugtalanítóan kritikus látásmódját tradicionális, biztos technikai tudásról árulkodó, érzékeny színezéssel és kidolgozással létrehozott festményein keresztül juttatja kifejezésre.

Sorozataiban az Ember születését, gyermeki ártatlanságát majd felnőttkori pusztításra való hajlamát dolgozza fel gyakran szimbolikus, vagy a Bibliából merített elemeken keresztül. Ahogyan a természet is regenerálni tudja magát, úgy Herman szerint az emberiségnek is van még esélye romjaiból újjáéledni: ezt a folyamatot példázzák a festő tervei az új Paradicsomhoz. Egészen különös, mély és csendes jelenetei szinte magukkal ragadják a nézőt, új kapukat tárva jövője felé.

Herman Levente Ádám és Éva című kiállítása november 21-ig látható a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok u. 14.)