Vegyük például a gondoskodás-készséget. 2-3 éves gyermekek kezébe olyan babát adtak a galád kutatók, amelyiknek játék közben letört a karja. A lányok szinte kivétel nélkül sajnálták a babát, és szerették volna meggyógyítani, míg a fiúk többsége csak megvonta a vállát, felőlük nyugodtan lehet a babának egy keze.

Vizsgálták a nyelvi képességet, a térbeli látásmódot is. Egyértelműen kiderült, hogy a nők beszédért felelős agyterülete jelentősen fejlettebb, a férfiak agya viszont a térlátásért felelős részen volt sokkal fejlettebb.

A legárulkodóbbak talán azok a vizsgálatok – minden morbiditásuk mellett –, amelyek átalakulni vágyó embereken végeztek el, például olyan nőkön, akik férfivá operáltatták magukat. Ilyen esetekben a tesztoszteron nevű hormont fecskendezik be a páciensbe, aki ennek hatására látványos változásokon megy keresztül. Megváltozik a külseje, szakálla nő, mélyül a hangja, erősödik az izomrendszere. És megváltozik az agya, például a már említett beszédkészség szintje csökken, míg a térbeli tájékozódás képessége nő!

Az is kiderült, hogy vannak olyan emberek, akiknek bár Y kromoszómájuk van – vagyis genetikailag férfiak –, mégis minden tekintetben nők, csupán női nemi szerveik hiányoznak. Ők azok a „szerencsétlenek”, akiknek szervezetük nem reagál a tesztoszteronra. A magzati élet első heteiben ugyanis mindannyian nőneműek vagyunk, csupán később kezd el termelődni ez a hormon a fiúmagzatokban, és ez „változtatja át” őket hímneművé. Ám akik nem tudnak erre reagálni, nővé válnak – az összes testi-agyi-lelki sajátossággal együtt.

Nos, hát ennyit arról, hogy a Teremtő először a férfit alkotta meg, s annak oldalbordájából a nőt. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint ez éppen fordítva történik…

A női és a férfi hormonok testben való garázdálkodása viszonylag ideális állapotot hozott létre. Mindenki végezte a munkáját, és azok a tulajdonságok kerültek előtérbe, amelyek fontosak voltak. A nők vezették a „háztartást” – bogyógyűjtés, raktározás, ételkészítés –, és nevelték a gyerekeket. Szükségük volt arra, hogy figyelmüket megosszák a sokfajta feladat között, aggódtak, hogy mindig legyen tartalék, s a gyermeknevelésnek egyik legfontosabb eszközét is magas szintre fejlesztették: a beszédet. A férfiak vadászni jártak, ezért kialakult erős koncentráló képességük, a vadászatot meg kellett tervezniük előre, vadászfegyvereket kellett gyártaniuk, emlékezniük kellett, melyik állat hol lakik, és persze haza is kellett találniuk. Rájuk hárult sok döntés is: például hová meneküljenek a támadások vagy a természeti csapások elől.

Később, amikor a társadalmak már bonyolultabbá váltak, a szokásjog alapján íratlan szabályok alakultak ki. Előre megszabott volt, hogy mi a nő, és ami a férfi dolga, ki kinek engedelmeskedik. Csak a XX. század dúlta fel teljesen ezt a rendszert. Szabad párválasztás és párelhagyás – és a két nem döbbenten ismeri fel, mennyire különbözik is tőle a másik! Milyen nehéz is együtt élni valakivel, akiről azt hisszük, olyan mint mi, de pont azért szeretjük, mert más, mint mi, mégis elviselhetetlen, hogy más, mert így nem tudjuk mire gondol, mit akar…

A cikksorozat következő részében ezt a problémát igyekszünk bemutatni.

Kapcsolódó anyagok:

$$2045$$

$$2050$$