A nő és a férfi meséje több millió évvel ezelőtt kezdődött, akkoriban, amikor az élet kialakulóban volt a Földön. Az ősóceánokban egysejtű és ezeknél alig valamivel fejlettebb lények úszkáltak, amelyek osztódással szaporodtak, így népesítve be a meleg vizeket. Ám ha történt valami változás, az tömeges pusztulást okozott: a csupa-csupa egyforma tulajdonsággal rendelkező lény nem volt képes alkalmazkodni.

Előfordult azonban, hogy két lényecske találkozott, összeolvadt egy időre, s így génállományuk kicserélődött. Így már igen sokféle – bár lényegében azonos – egyed jött létre, s ha a környezet változása fenyegette őket, mindig akadt néhány, amelyik túlélte a katasztrófát. A baj csak az volt, hogy ennek a szaporodásnak két feltétele volt: meg kellett egymást találni, és elegendő felhalmozott tápláléknak kellett lennie, hogy az utódokat létre lehessen „hozni” valamiből. Végül kialakult a rend: voltak egyedek, amelyek gyors mozgásúak lettek, míg mások inkább csak vártak – közben szép kövérre hizlalták magukat. Az előbbiek a férfiak, utóbbiak a nők…

Ilyen egyszerű lenne a képlet? Rohangászó férfiak és megtermékenyülésre váró nők? Ehhez képest talán nem is él olyan ember a Földön, aki életében legalább egyszer ne tárta volna szét a karját hangos sóhajtással: „Nem értem a nőket/férfiakat!” Ez persze nem csoda, az ember egy igen bonyolult szerkezet. A kérdésben némi eligazítást adott és ad a közhelyek és általánosított megjegyzések tömege, miszerint a nők érzékeny, hisztis, pletykás, aggódó, gondoskodó, biztonságot nyújtó emberek, a férfiak pedig erősek, kalandvágyók, hűtlenkedőbbek, magabiztosak…

De miért van ez így? Európában sok száz évig a kérdést elintézték azzal, hogy Isten ilyennek teremtett minket: férfiak, akik a Teremtő mintájára született, szinte tökéletes lények, és nők, a csacska bűnbe esők. A XX. században a pszichológia előretörésével már másképp kezdtek a nemi különbségekre gondolni. Kialakult a nézet, hogy a gyermekkorban tanuljuk meg a nemi szerepeket, és attól függően, hogy milyen mintát látunk és mit várnak el tőlünk szüleink, szép lassan válunk férfi és női tulajdonságokat hordozó felnőttekké.

Mostanság ismét új magyarázat válik éppen divatossá. Most az öröklést teszik felelőssé szinte minden különbségért, a kutatók szerint számtalan olyan tulajdonságunk van, amiért elsősorban a hormonháztartásunkat kell okolnunk. Minderről bővebben a következő részben olvashattok.

Kapcsolódó anyagok:

$$2049$$

$$2050$$