A művészetet sohasem lehetett megkötni, csak és kizárólag műtermekbe, galériákba és múzeumokba zárni. Már az ősember is barlangfestményeken örökítette meg mindennapi életét, tevékenységeit. Évezredekkel későbbi leszármazottai pedig a házfalakat használják vászonként és a fényt festékként, hogy valami hasonlóan egyedit, de kevésbé maradandót alkossanak.

Napjainkban egyre több művész viszi ki az alkotásait az emberek közé, egyszerre használva mű- és kiállítóteremként is ezeket a közösségi tereket. A fényfestés ennek az utcai művészetnek az egyik leggyorsabban terjedő formája az utóbbi tíz évben külföldön és hazánkban egyaránt.

A házfalra festett képek nem a 21. századi kreativitást dicsérik. Az ősember után az ókori Rómában a házak belsejét gyakran díszítették falfestményekkel, melyek egyfajta ókori tapétaként is funkcionáltak. Ezek az évszázadok során egyre nagyobb, akár hatalmas termeket is betöltő freskókká nőtték ki magukat, majd a 20. század végén a megfelelő technikai háttérnek köszönhetően ma már ott tartunk, hogy fénnyel akár egész házakat is meg tudunk festeni. Az ideiglenes, művészeti tapétákkal díszített falakhoz nem kell más, mint néhány vetítőgép, egy kreatív művész és teljes sötétség, hogy egy egy üres falfelület életre kelljen. Miközben az éjszaka elmúltával a szomszédságnak sem kell dühöngenie a nehezen eltüntethető graffitik miatt, hisz a falakra festett képek a vetítők kikapcsolásával együtt eltűnnek a falakról.

A székesfehérvári Méhkasaula Közhasznú Egyesület Méhkas Dia Projektjének tagjai például az élőfestést választották mint technikai megoldást saját fényvetítéseikhez. A Méhkas Dia Projekt két tagjával, Szepesi Imrével és az Elf művésznévet viselő fényfestővel beszélgettünk.

- Hogyan jött a projekt ötlete?

Sz.I.: “Mindenki csinálta, akkor csináljuk mi is. A spanyol viaszt nem mi találtuk ki. Ezt a technikát alkalmazták mások is. Egy biztos, hogy a parti-kultúrából jött ez az egész valamikor a 90-es évek közepén. Mi aktívan 2004-2005 óta vetítünk.”

- A projekt tagjainak mi a feladata?

Elf: “Ma 5-en vannak állandó, aktív festő tagok, mindenki együtt dolgozik-  pakolás, festés, fotózás stb., mindenki kiveszi a részét a munkából.”

- A fényfestés, urban projection a jövő művészeti formája?

Sz. I.: “Persze, a művészet kint van az utcán. De ez egy irányzat. Az egyik része mindig is bent fog maradni a galériákban.”

- Kik azok a művészek, akiknek a munkájából ihletet merítenek esetleg?

Sz. I.: “Az élet, a felkérések, meghívások, de hadd mondjak el egy konkrét példát. Amikor az ABA Napokon voltunk és ott vetítettünk, akkor láttuk, hogy vannak ott almásderes lovak. Amikor megláttam őket, tudtam, hogy ezeket be kell vetíteni. Szóltam a kapitánynak, aki megengedte . A lovak bírták, mert korábban különböző filmekben szerepeltek már. Ott például a lovak adták az ihletet.”

- Megéri ma a fényvetítéssel foglalkozni? Kifizetődő?

Sz. I.: “Inkább költségtérítésről beszélhetünk. Tudunk venni festékeket, égőket a vetítőkbe, térítik az utazási költségeket a megrendelők. Emellett pedig ez egy nagyon jó lehetőség, hogy megismerhessünk más városokat, helyszíneket, embereket.”

- A fényfestésnek ma már több irányzata van. Melyikben próbálnátok ki magatokat azon túl, amit most csináltok – film, fotó, mozgókép?

Sz. I.: “Nem gondolkoztam más irányzatokban. Nekünk mindenképpen az üvegfestés és a fotó a fontos.

Elf: “Azok  más irányzatok. Az élőfestés a mi specialitásunk. Kipróbálnám, milyen a többi műfaj, de nem hiszem, hogy lecserélném az élőfestést bármelyik másik irányzatra. Mi minden vetítésről filmeket készítünk. De ezek nem kamerával készülnek, hanem fotókból állnak össze stop technikával.”

- Mennyi időbe telik egy projekció megszervezése?

Sz. I.: “Ez épület- és helyszínfüggő, de általában néhány nap elegendő. Mindig új anyagot készítünk. De használunk konzerv, archivált anyagokat is rendszeresen.”

- Az eddigiek közül melyik munkájukra a legbüszkébb?

Sz. I.: A legnagyobb büszkeség mindig az, amin aktuálisan dolgozunk.”

- A zene mennyire játszik fontos szerepet a vetítések alkalmával? A zenéhez alkalmazkodnak vagy a zenét alkalmazzák a képekhez?

Sz. I.: “A zene nem nagyon számít, de jó, hogy van. Mi állóképekkel dolgozunk. A mozgóképes kollégákat jobban befolyásolja a zenei aláfestés.

Elf: ”A Babazula koncert alkalmával volt egyszer lehetőségünk előre tervezni, de azóta szinte sohasem.”

- Milyen általában az emberek reakciója a munkájukra?

Elf: ”A kisgyerekek nagyon aranyosak, amikor meglátják a képeket. Odamennek, tapogatják a falat, szaladgálnak a fényben és utána a szülők fotózgatják a gyerekeket és ezzel is szájról szájra terjed a mi hírünk is.”

- Ha a világon bármely épületet „befesthetnék”, melyik lenne az?

Sz. I.: “A piramisokat akarjuk nagyon. Úgy vagyunk vele, hogy a piramisokig el kell jutni. A piramisok a csoport nagy álma.”

Elf: “Ráadásul nem is egy elérhetetlen álom. Hisz koncerteket, moto cross versenyeket szerveznek a piramisok lábainál...”

További információk a csoportról és a fényfestésről ITT.

Fotók forrása: Méhkas Dia Projekt