Hihetetlen, de például tegnap éjjel, arra még emlékeztem, hogy kiengedtem a macskámat, de arra nem, hogy visszaengedtem volna, és amikor megjelent, percekig gondolkodtam, hogy juthatott vissza. Most sem tudom, mert biztos, hogy nem keltem föl visszaengedni, és mégis bent volt.

Egyszer testvérem a férjével (aki még szállón lakott) éjjel kiállt a 10.-en a nyitott ablakba. Másnap a sógorom szolgálatban volt és hallotta, hogy egy lány kiugrott a tizedikről. Gondolhatjátok, hogy rohant haza, mert azt hitte tesóm éjjel álmában ugrott. Igazából nem tudom, egy egyedül élő ember miképpen tud ez ellen védekezni.

Amit olvastam cikkben, abban az állt, hogy tegyünk el minden kulcsot, stb. De aki napközben tudja hova tette a kulcsokat, az éjjel alvajárás közben is megtalálja. Hihetetlen, de rendszeresen beszélgetek, kommunikálok álmomban a körülöttem lévőkkel, és normális tartalma van a mondani valómnak. Persze  erre nem emlékszem, de a férjem rendszeresen mondta másnap, miről beszélgettünk.

Elég félelmetes ez a tudat, de nem tudom miképpen védekezhetek ellene. Párkapcsolatban mindig biztonságban éreztem magam, mert az alvajárók másokra nem, de önmagukra bizony nagyon veszélyesek tudnak lenni. 

Bele sem merek gondolni  mi történik akkor, ha egyszer elindulok a városba pizsiben. Ez a dolog lehet pszichés is, azért sok tragédia ért már, amiket nehezen dolgozok fel.

Szívesen vennék tanácsokat, miképpen védekezhetnék ellene. Ezért is lenne nagyon fontos számomra a kiegyensúlyozott párkapcsolat, ahol biztonságban érezhetem magam, mert elég veszélyes éjjel mászkálni, bármennyire nyugodt helyen is lakom.

Olyan jó lenne újra úgy elaludni, hogy valaki szeret annyira, hogy vigyáz rám...