A pici baba születése, óriási élmény az édesanyáknak, meg persze az apuciknak is. Gyönyörködnek újszülöttükben, milyen kicsike, védtelen és a világot jelenti neki az anyukája, apukája. Aztán legközelebb, mikor észbe kap a szülő, már azt látja, hogy a csöppségből nagylány és nagyfiú lett, egy szempillantás alatt. Már nem engedi, hogy megpuszilgassa anya az osztálytársak szeme láttára, és a papa ölelése is cikivé válik a barátok előtt. A „teremtők” meg kétségek között vergődnek, feltéve maguknak a kérdést: Vajon mi változott meg? Nos, bizonyos szempontból semmi, másfelől meg minden.

A középiskola kezdete az első vízválasztó pont egy gyerek életében a felnőtté válás rögös útján. Már tudja, és érzékeli, hogy mi történik vele. Megismeri az elválás fogalmát – „hátrahagyja” általános iskolás barátait, vagy ha kollégiumba kerül, akkor bizonyos tekintetben a szüleit is –, és megérti azt is, hogy egy teljesen új fejezet kezdődik az életében. Van, aki kalandnak fogja fel, mások pici szorongással tekintenek az ismeretlen felé. Mindkettőnek ugyanaz a vége: meg kell tanulnia a gyereknek felvenni a ritmust, be kell illeszkedjen egy új közösségbe, rá kell, jöjjön, ki is ő, mit is akar az élettől.  Ami lássuk be, nem is olyan egyszerű feladat. Pláne két őssel is a nyakában.

A gyerek a legsérülékenyebb időszakába kerül azzal a lendülettel, ahogy belép a középiskola kapuján. Nem a megszokott arcokat látja maga körül, mindenki idegen, a tanárok, az osztálytársak, az osztályterem, meg úgy általánosságban minden. Ráadásul „nagy nyolcadikosból” újra „kis elsős” lesz, a nagyon öntudatosból kissé félszegebb. Egyik gyerek a terembe lépve azonnal csacsogásba kezd, mások inkább meghúzódnak egy sarokban, és figyelnek. Előfordul az is, hogy a gyerkőc valamelyik általános iskolás barátjával kerül egy osztályba, ez persze sokat segít a kezdeti izgalom áthidalásában. Viszont nagyon fontos az, hogy ezzel ne szigetelje majd el magát a többiektől a későbbiekben, bátran ismerkedjen, és nyisson az új „pajtások” felé is.

A középiskolás évek lesznek azok, mikor a gyerek megtanulja az otthonról hozott értékrendet „összepasszintani” a saját elképzeléseivel, melyben fontos szerepet kapnak az új élmények és az új emberek. Évekig tartó folyamat veszi kezdetét, amiben mindennapos kérdéssé válik a kamasznak, ki is ő valójában, és jó úton halad-e. Fontossá válik, hogy már nem csak a szülei szemével akarja látni a helyzetet, hanem a sajátjával is. Persze ez veszekedések, és viták sorát hozza magával. Érzelmi és hangulati ingadozások következnek, ami miatt sok szülő kétségbe is esik, néha persze nem alaptalanul. Ebben a zűrzavarban, ami a gyerekben lejátszódik, olykor okuk van a szülőknek az aggodalomra, mert könnyen eshet a gyerek a mértéktelen alkoholfogyasztás vagy a droghasználat hibájába, de komoly étkezési zavarok is előfordulhatnak némely tini esetében.

Tanulmányok

Valószínűleg a gyerek már érdeklődési köre alapján választotta az iskolát, a tagozatot, ahová felvették. Könnyen előfordulhat azonban, hogy, megváltozik az elképzelése, és váltani szeretne. A szülők ilyen esetben fellángolásnak is értékelhetik a dolgot, de ha a gyerek szándékai komolyak, akkor semmiképpen sem szabad a közismert mondattal reagálni: „ha már elkezdted fiam, akkor fejezd is be!” Sokszor bizonyulhat jó döntésnek a fakultáció-váltás.

Az első évben azt tapasztalja sok szülő, hogy a gyermeknek leromlik a tanulmányi átlaga. Ennek persze számos oka lehet, de leginkább az, hogy más a követelmény rendszer. Ami persze szintén újdonság a gyerkőcnek, de idővel és kellő igyekezettel hamar elsimítható. Megoldásként szóba jöhet a korrepetálás, vagy a tanulási módszerek megváltoztatása is – de mindig segítő szándékkal közeledjünk az ilyen problémákhoz, és ne azt közöljük gyermekünkkel, hogy „milyen lusta vagy, pedig most már nagyon kell tanulnod!”. Próbáljuk megérteni, hogy nem egyszerű dolog a középiskola elkezdése!

Barátság és szerelem

Ki ne emlékezne az első szerelem mindent elsöprő erejére? Amikor nem létezik semmi, és senki, csak Ő és Te. A legtöbb szülő – leginkább lányok esetében – legszívesebben bezárná a gyereket, hogy csak a tanulással foglalkozzon, semmi mással. Persze ez nem kivitelezhető, és értelme sincs túl sok. A nem szívesen látott új barátokra, társaságokra nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik. A baj az, hogy a szülő egy óvatlan pillanatban nem figyel, és a gyerek, minden tiltás ellenére, úgy is árkon-bokron túl lesz. „Egyszerűbb” egy szabályrendszert felállítani, az új helyzet „új gyerekéhez” mérten kialakítva. Meddig lehet kimaradni otthonról, mi az elvárás ennek fejében. A megfelelő kommunikáció mindennél fontosabb. Mégis csak jobban alszik a szülő – ha nem is sokkal –, ha tudja, hol kóborol éppen a csemetéje. Hogy át is lehet vágni a szülőt? Nos igen. De ha a gyerek látja, hogy anya és apa megértőbb, hálás lesz ezért, és igyekezni fog nem visszaélni a megszerzett bizalommal.

Arról nem is beszélve, hogy az igazán remek barátok, és az újdonsült szerelem, a legjobb irányt mutathatja és a legnagyobb támaszt, adhatja a kamasz középiskolás éveinek, vagy még annál tovább is.

Képek forrása: flickr.com