Anyuci pici fia. Anyucinak a legfontosabb, hogy a pici fia rendben legyen, hogy rendes ételeket egyen, hogy úgy gondoskodjanak róla, ahogy az anyuci. Vagy ez mégsem cél? Hiszen eltűnne anyuci prioritása, ha a feleség is tud pont olyan sült csirkét készíteni, mint az anyuci? Vajon akkor is hazamenne a pici fiú? Na ugye. ..

A feleség nem tud megfelelni. Pedig igyekszik. Miután látja, megfelelni úgysem tud, már ő sem igyekszik, sőt, ahol lehet, betart.

Amúgy is, hogy kerül a sült csirkére sertészsír? Anyuka mindent olyan zsírosan főz.

Ez a jelenség az, amelynek semmi köze ahhoz, hogy valójában ki milyen személyiség, mennyire szerethető. Ha ránézünk a dologra, adott egy fiú, akit szeret egy lány. A lány jó, ha nem feledkezik meg róla, utálata tárgya nevelte ezt a fiút ilyen szerethetővé.

Rivalizálásról lenne szó? Hogyan választhatna a fiú az anyja és a szerelme között? Ha gyermek születik, a helyzet csak súlyosbodik, hiszen az újdonsült Anyuka nem feltétlen a Mama ízlése szerint gondozza az unokát. Olyan sokfélék vagyunk, olyan sokféleképpen bánunk a gyerekeinkkel, babáinkkal, aki akar hibát találni, az talál is.

-          Hjajj, a fiatalabb menyem nem szoptatja az unokámat, annyira kényelmes ez a lány, nem is értem, a fiam mit szeret rajta.

-          No de az idősebb olyan szépen szoptatta a másikat, még 1 évesen is szopott.

-          Na, az meg túlzásba vitte.

Klasszikusan: Anyukának nagyon nehéz megfelelni. Miért nem fogadjuk hát el egymást? Ha az összes morgolódásra, kémkedésre, álságosságra fordított energiát abba fektetnénk, hogy a kapcsolatunk működjön, talán lenne esélyünk.

Lányomnak mondom, hogy menyem is értsen belőle!

Azaz, gyakran nem vagyunk egyenesek ebben a kapcsolatban, hiszen próbáljuk a felszínen fenntartani a mosolygós álcát, miszerint minden rendben van. Meg kell próbálni működtetni a jó viszonyt, ennek alapja pedig az őszinteség és az egyenesség. Kérjünk, és szépen kérjünk, ha valamit másképp gondolunk. Tisztelettudóan meg lehet értetni akár idősebb anyósunkkal is, hogy mit szeretnénk.  Fontos, hogy ne úgy álljunk hozzá, mint egy rosszakaróhoz, ne védekezzünk, igyekezzünk áttenni a „kedves rokon” státuszba. Könnyebb lesz utána az életünk.