KHogy ez mennyire meghatározó élmény, arra a legjobb példa, hogy felnőve is emlékszünk az ovis szerelmünkre. Hiszen miért ne érezhetné egy kislány is, hogy az a fiú a csoportból erősebb, kedvesebb, fontosabb neki, vagyis: egészen más, mint a többiek. Kicsi korban, persze teljesen más a szempontok számítanak. Nem a szexis félistent, vagy gyerekük leendő apját látják egymásban a gyerekek, elég annyi, hogy Pistivel szuper homokpogácsát lehet gyúrni, és ő hajtja a legmagasabbra a hintát. A kislányok gyakran éppen a csoport rosszfiújába szerelmesek, akitől talán félni is kell egy kicsit, aki bátor és harcias - bár valljuk be, a rosszfiúk valóban egész vonzóak „nagylány” szemmel is. A kisfiúknál sem elsődleges szempont még a külső. Amikor legidősebb fiam első szerelmét mutatta suttogva az óvoda öltözőjében, csak nyeltem egyet csalódottan, és megkérdeztem tőle, miért pont Dórit választotta? – Mert olyan finom kakaószaga van, és szuper garázst épített a kisautóknak – hangzott a válasz. Vagyis nem számít, hogy Dóri szép e vagy sem, amikor százszor fontosabb dolgok döntenek a választásnál.

A lányok – egy óvó néni megfigyelése szerint –, mint más egyéb kérdésben is, igen gyakorlatiasak: elosztják egymás között a fiúkat, hogy mindenkinek jusson legalább egy. De az is gyakori, hogy beosztják, mikor, melyik fiú, kinek a szerelme. Van, amikor egész nap ezzel foglalkoznak, és a babakonyha közelébe sem mennek. A fiúk ennél sokkal lazábbak. Számukra a játék mellett inkább csak kiegészítő szórakozás a „szerelmesdi”. Ezek nyilván nem komoly érzelmek, hiszen naponta változnak a pozíciók. Réka és Marci szerelmében viszont szóba sem jöhetett az osztozkodás. A két szöszke gyerek, a kiscsoport első napjától kezdve elválaszthatatlanok. Reggelente megvárják egymást az öltözőben, egy asztalnál ebédelnek, a dadusnál is kikönyörögték: tegye egymás mellé az ágyukat a délutáni pihenőnél. A kert sarkában gyűjtögetik az őszi bogyókat, és nem szívesen engedik, hogy más gyerek is bekapcsolódjon a játékukba. Amikor valamelyikük beteg, a másik nem találja a helyét. Különös szimbiózisukat figyelve rájövök: igenis van szerelemnek nevezhető kötődés ebben a korban. A pszichológusok szerint az ovis szerelem és csalódás egész életünkre kihatnak. Persze nem olyan komoly, mint a felnőtteké, de nem baj, ha a gyerekek már kicsi korban érzelmeket táplálnak a másik nem iránt, hiszen ezek az első lépések a valódi férfi-női szerep felé. Ne nevessük ki gyerekünket, ha szerelmesen érkezik haza délután az oviból, ami nekünk vicces, neki bántó lehet. Tartsuk tiszteletben az érzéseit, mert könnyen elveszíthetjük a bizalmát, és később hiába faggatjuk majd, nem mesél egy kukkot se.

Kapcsolódó anyagok:

$$1294$$