Mint említettem már, anyám nagyon sokat megvert minket, de nem csak egy-két pofon csattant el, hanem ami a keze ügyébe került azzal ütött, amit apám nem tudom, hogy viselt el, (azt hiszem inkább dolgozott, csak ne kelljen látni anyám dühkitöréseit).

Szóval anyám meghalt…

Hárman maradtunk testvérek anya nélkül. Apám éjt nappallá téve dolgozott, hogy meglegyen mindenünk. Csendes, szorgalmas, nem valami nevetős ember. Én már nagylánykodtam, sutyiba rászoktam a cigire! Megtehettem, mert apám nem volt otthon soha, ha otthon volt is, mindig talált valami munkát a ház körül.

Akkoriban a Fecske cigi volt a „menő” celofáncsomagolással ellátva. Én 17 éves lehettem, öcsém 15. Apám egy alkalommal véletlen hazajött, és keresett valamit a fogason, és a keresgélés közepette megcsörrent a Fecske cigi celofán csomagolása az egyik zsebben, ahova rejtettem. Persze, azonnal rátalált! Öcsém a padon ücsörgött, valamit olvasott. Apám feltartotta a cigit, és vallatóan, vészjósló hangon kérdezte:

– Melyikkőtöké ez a cigaretta?

Egy darabig néma csend volt, mert nem mertünk megszólalni, majd kissé elhaló hangon megszólalt az én imádott öcsém:

– Az enyém!

Apám az öcsém felé dobta a cigit:

– No, akkor mától, akkor gyújtasz rá, amikor akarsz!

Az öcsém nem cigizett akkor még, de lovagiasan magára vállalta a felelősséget. Élő bizonyítékom rá, hogy apám még él! 81 éves.

Száját csúnya szó, átok, vagy káromkodás ezeddig még nem hagyta el. Drága Öcsém 31 évesen meghalt.

Anya nélkül, apám szárnyai alatt nőttünk mi fel mind a hárman, és szeretném, ha sok apa csak egy picit hasonlítana az én apámra!

Vecseiné Klára

Kapcsolódó anyagok:

$$745$$

$$1242$$