3 éve építkezni kezdtem, az összes megtakarított pénzemet (16.500.000 Ft-ot) költöttem az új házra, amit a nagyszüleimtől örökölt negyed hektáros telekre építettem. A nagyapám még a bányában, meg a hajógyárban dolgozott meg a telekért, 70 éves korában ment nyugdíjba, 88  évig élt. A fent említett összeg nem volt elegendő a ház befejezésére, de mivel úgy gondoltam, hogy életemben csak egyszer akarok építkezni, egy 3 szintes, 260 nm-es ház építésébe fogtam bele. De azért mertem ezt vállalni, mert a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy lejegyzi út céljára a központfekvésű, összközműves, Pest megyének egyik kisvárosában, annak is az egyik legdrágább részén fekvő telkem negyedét. Ebből pénzre számítottam, nem is kevésre, ugyanis itt az ingatlanok négyzetméter-ára 20.000 Ft körül van, és ha ezt picit több mint 600-al megszorozzuk, akkor egy számomra tekintélyes összeg jön ki végeredményül. Bízva abban, hogy ezt a pénzt meg fogom kapni, a fizetésemet is mind ráköltöttem, nem tettem már félre semmit. De nem így történt...

Fondorlatos technikával, a mai napig húzzák-halasztják az összeg kifizetését immár egy éve.

Pár hónapig egészen jól bírtam a pénztelenséget, ellenére annak, hogy ritkán mentem ki az utcára úgy, hogy ne lett volna 1-2 százezer Ft a zsebemben, de végül összeomlottam. Azóta itthon vagyok, alkalmi munkákból tengődöm és lógok az interneten. Szinte mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot bánatomban, remeteszerű életet élek. Semmit nem tudok csinálni, mindenhol zárt kapukba ütközöm. Rengeteg pénzt költöttem ügyvédekre, az utolsó pénzeimet. Csak kiegészítésképpen fűzöm hozzá, hogy számlát egyik sem adott az ötből, de biztosan én mentem rossz helyekre, nem akarom, hogy általánosításnak tűnjön részemről.

Véleményem szerint mások már az italhoz fordultak volna segítségért, de talán én az alkoholundoromnak köszönhetően nem tettem ezt meg. Remélem a kedves Donna.hu publikálni fogja ezt az esetleírást, ami az utolsó szóig megfelel a valóságnak, mert kíváncsi vagyok mások véleményére. Pontosabban arra, hogy mit tennének a helyemben. Sajnos eladni sem tudom az ingatlant, míg rendezetlenek a viszonyok köztem és az önkormányzat között. De ez csak egy gondolat, egy utolsó ötlet és egyben szalmaszál, amiért nyúlni próbálok, mert eszem ágában sincsen eladni, hiszen emlék. És most egy nekem nagyon tetsző idézetet írok ide, amit egyik Donna-tag adatlapján olvastam. „Az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok vannak felül.”

Végül pedig megkérdezem, hogy miért van az alkotmány, ha azt nem tartják be? Miért azt kell kisemmizni, aki egész életében tisztességesen dolgozott?

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.