A kisbaba etetése mesterséges táplálékkal háromféleképpen történhet:
1.) kanállal 2.) pohárból itatva 3.) cumisüvegből.
Ezek közül még ma is a legelterjedtebb a cumisüvegből való etetés – holott ez a legkevésbé kívánatos módja az etetésnek. Miért? Miért is akarják lebeszélni a nagy tapasztalattal rendelkező gyermekorvosok általában az édesanyákat erről a széltében-hosszában használt etetési módról?
Ezt ne próbáljátok ki!
Két okból:
Először azért, mert a cumizás szoktatja le a legkönnyebben a csecsemőt a szopásról. Ez ugyanis a táplálék megszerzésének legkönnyebb és gyorsan elsajátítható módja. Ha a csecsemő egyszer megtanulja, nemigen lesz hajlandó a természetes szopással bajlódni. Ezen kívül: a cumisüvegből való evés, és a szopás a látszólagos hasonlóság ellenére nagyon különbözik egymástól. Az üvegből csak szívni kell. Az emlőből azonban csak úgy jön a tej, ha a csecsemő nemcsak szívja, hanem rá is harap a bimbóra. Ha a ráharapástól a cumizás begyakorlása folytán elszokik, akkor nem lesz jó a mell ürítése, ami nagyon hátrányos a tejelválasztás szempontjából.
A másik lényeges hiba az, hogy a cumizás művelete majdnem teljesen passzív, a csecsemőnek alig kell valami erőfeszítést tennie, a nélkül is hozzájut a táplálékhoz. Különösen, ha nagy a lyuk a cumin, akkor csak úgy ömlik a szájacskájába a tej, szinte egyebet sem kell tennie, mint a lehető leggyorsabban nyelni. A csecsemő tehát elveszíti az étkezéssel kapcsolatos aktivitását, ami egyúttal annyit jelent, hogy az étkezéssel szemben közömbös, ímmel-ámmal evő, „örökrágó” gyermek lesz, aki képes az ételt akár órákig is a szájában tartani, anélkül, hogy lenyelné.
Persze, a környezete étvágytalannak mondja, holott csupán mesterségesen előidézett, rossz étkezési magatartásról lehet szó nála.
Nyilvánvaló, hogy a kanállal etetés, vagy a pohárból itatás sem természetes módja a fiatal csecsemő táplálásának, mivel annak egyetlenegy természetes módja van, a szopás.
A kanalazás és az itatás azonban olyan nagymértékben különbözik a szopás műveletétől, annyira más szájmozgást kell végezni hozzájuk, hogy kevésbé rontják a csecsemőszopási készségét.
Valamennyi említett etetési mód kényes, s számos hibát vonhat maga után. Hibákat, amelyeknek hatása hónapokig, évekig megmutatkozhat a gyermek táplálkozási szokásaiban, evési készségében. Éppen ezért szeretnénk a különböző eljárások helyes módszereit megbeszélni, rámutatva azokra a hibákra, amelyeket leggyakrabban szoktak elkövetni az édesanyák.
(A következő részben a kanálla való etetés rejtelmeire térünk ki.)
Kapcsolódó anyagok:
$$2492$$